Espolarte - Tengeri emlsök - Cetek - Törpe simabálna

Törpe simabálna

Caperea marginata

Rendszertani helye

A törpe simabálnát (Caperea marginata) az Erebus és a Terror hajók 1839 és 1843 közötti expedícióján fedezték fel: a kutatók Nyugat-Ausztrália tengerpartján három ismeretlen szilalemezt találtak. A leletek az expedíció által összegyjtött hatalmas természetrajzi anyag részeként a British Museumba kerültek, ahol Gray egy ismeretlen bálnafaj sziláiként azonosította őket. A szilák hasonlítottak a simabálnákéhoz, bár jóval kisebbek voltak; színük majdnem fehér volt, külső szélén fekete sávval. Ezért Gray az új fajnak a Balaena marginata nevet választotta (margo 'perem').

1864-ben Gray egy érdekes formájú, Új-Zélandról származó hallócsontocskához jutott, s ennek alapján új nemzetséget írt le Caperea néven. Ez a nemzetségnév a 'barázda' jelentés latin capero szóból ered. 1870-ben ugyancsak Új-Zélandról egy teljes, a szilákat is tartalmazó bálnakoponya került a British Museumba, s ennek alapján Gray egy újabb, Neobalaena ('új bálna') nev nemzetséget azonosított.

1934-ben ausztrál zoológusok vizsgálták meg a három leletet, s arra jutottak, hogy azok egyazon fajhoz tartoznak. Ennek tudományos neve Caperea marginata lett.

A törpe simabálnát ma - egyetlen fajként - a törpesimabálna-félék (Neobalaenidae) családjába sorolják.

Elnevezései

A törpe simabálna valamennyi sziláscetfaj közül a legkisebb; legtöbb elnevezése erre utal.

Leírása

A törpe simabálna persze csak a bálnák között számít törpének. Az átlagos törpe simabálna 6 m hosszú, a legnagyobb eddig talált példány 6,4 méteres és 3400 kg súlyú volt. A nőstények valamivel nagyobbak a hímeknél. Az újszülött állatok 2 m hosszúak.

Ez a faj nemcsak méretében marad el a többi simabálnától, hanem testalkatában is különbözik azoktól: jóval karcsúbb és áramvonalasabb, nincs aránytalanul nagy feje, viszont jól látható nyaka van. Szája a simabálnákéhoz hasonlóan ívelt. Hátuszonya kicsi és hátrahajló, s a test hátsó harmadánál helyezkedik el; a valódi simabálnáknak nincs hátuszonyuk. Melluszonyai keskenyek, lekerekített végek, színük sötét. Torkán két hosszanti barázda húzódik. Bre kékesszürke szín, a hasa világosabb, mint a háta. A fiatal állatok világosabb színek, mint a felnőttek. A fels állkapocs egy-egy oldalán 213 - 262 db elefántcsontszín, 70 cm hosszú szilalemez függ.

A gerinc csigolyáinak száma 44; mind a hét nyakcsigolya egy egységgé olvad össze. A törpe simabálnának 18 pár bordája van, több, mint bármely más cetfélének. A melluszonyon 4 ujj van.

Elterjedési területe

Csak a déli féltekén fordul el, mindhárom óceán hvös mérsékelt övi részein, a 30. és az 55. szélességi kör között, így például Dél-Afrika, Dél-Ausztrália, Új-Zéland, Patagónia térségében. A sekély partmenti vizeket és a nyílt tenget egyaránt kedveli. Nincs tudomásunk olyan bálnanéző szolgáltatásról, ahol a fő látványosság a törpe simabálna volna.

Felismerése

A törpe simabálnák lassan mozognak, sebességük ritkán haladja meg az óránkénti 5 kilométert. Sohasem ugranak. Ha a felszín közelében úsznak, átlagosan 50 másodpercenként vesznek lélegzetet; ilyenkor csak orrnyílásukat emelik a felszín fölé, hátukat, hátuszonyukat nem mutatják meg. Hosszabb merüléseik 34 percig tartanak.

Ez a faj esetleg összetéveszthető a hasonló termet csukabálnával (Balaenoptera acutorostrata). A két faj a következők alapján különböztethető meg:

Életmódja, viselkedése

Visszahúzódó viselkedése miatt a törpe simabálnát a természetben igen nehéz megfigyelni, ezért életmódjáról keveset tudunk. Jellemző, hogy a torkán húzódó barázdákat is csak 1967-ben vették észre. Általában sekély öblökben, párosával láthatók, de volt példa arra is, hogy 8 állatból álló csapatot figyeltek meg. Többnyire 5 - 12 km/h sebességgel úsznak, de képesek nagyobb sebességet is gyorsan elérni. 4 perces időközökben jönnek levegőért a felszínre. Apró rákokkal, köztük krillel táplálkoznak. 60 - 120 Hz közötti frekvenciájú hangokat bocsátanak ki. Szaporodási időszakát nem ismerjük.

Természetvédelmi helyzete

Ezt a bálnafajt sohasem vadászták, eltekintve a kevés számú tudományos céllal elejtett példánytól. Létszámáról nincsenek használható becslések.