Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Csontváz

A cetek csontváza

Bálna csontváza
Delfin csontváza

Mivel a cetek egész életüket a vízben töltik, a felhajtóerőnek köszönhetően csontjaiknak sokkal kisebb terhelést kell elviselnie, mint egy hasonló nagyságú szárazföldi álat csontjainak kellene. Ezért a cetek csontjai könnyűek. Belső szerkezetük szivacsos. A csontvelő nagy arányban tartalmaz zsiradékot. A cetek csontjai fennmaradnak a víz felszínén.

A koponya átalakult a szárazföldi emlősökéhez képest. A felső állkapocs megnyúlt, csőrré (rostrum) alakult, míg az agykoponya hosszirányban összenyomódott. Az orrnyílások a fejtetőre kerültek át. Ez a teleszkópos átalakulás különösen a sziláscetek esetében volt nagymértékű.

Természetesen a koponyával azonos mértékben megnyúlt az (alsó) állkapocs is.

A csontváz részének tekinthető a fogazat is. A szilásceteknek legfeljebb csökevényes fogaik vannak, amelyek nem törik át az ínyt, és a táplálkozásban nincs szerepük. A fogasceteknek, mint azt nevük is mutatja, van bizonyos számú foguk: a narválnak és a legtöbb csőröscetfajnak mindössze 2, míg egyes delfinfajoknak 200-nál is több.

A gerinc csigolyáinak száma 40 (La Plata-i delfin) és 97 (Dall-féle barnadelfin) között változik.

Közismert, hogy minden emlősnek 7 nyakcsigolyája van, a hosszú nyakú zsiráfnak éppúgy, mint a nyak nélküli bálnának. A cetek nyakcsigolyái azonban hosszirányban összenyomódtak, és néhány, vagy akár valamennyi nyakcsigolya egyetlen merev egységgé olvadt össze. Mind a hét csigolya összeolvadt például az északi simabálnánál; a gömbölyűfejű delfinnél hat, a kardszárnyú delfinnél négy, a közönséges delfinnél két csigolya olvadt össze. Nem olvadtak össze a közönséges barázdás bálna vagy a narvál nyakcsigolyái.

A nyakcsigolyák összeolvadása a nyakat merevvé teszi. A cetek fejüket csak felfelé vagy lefelé tudják elfordítani, oldalra nem, de azoknál a fajoknál, ahol sok összeolvadt csigolya van, ez a mozgás is nagyon korlátozott. Ezáltal elkerülhető, hogy a gyors úszás közben a fej ide-oda billegjen, és hátráltassa az állatot mozgásában. A merevség jellemző a gerinc háti és ágyéki szakaszára is. Az egymás utáni csigolyákat különféle nyúlványok kapcsolják össze.

A gerinc ágyéki szakasza a szárazföldi állatokéhoz képest megnyúlt: a csigolyák nagyobbak lettek, és számuk is megnőtt. Erre azért van szükség, mert ezekhez a csontokhoz tapadnak a mozgásszerv, a farok izmai. Az embernek 5 ágyékcsigolyája van; a gyorsan úszó simahátú delfinek ágyékcsigolyáinak száma 29.

Ugyanezen okból jól fejlett a gerinc farki szakasza is. A fejhez közelebbi farokcsigolyák alatt helyezkednek el a V alakú chevron csontok, amelyek szintén a farok izmainak nyújtanak tapadási helyet. Az utolsó csigolyáknál ezek a csontok elmaradnak.

A legtöbb cetfajnak 12 vagy 13 pár bordája van, de például a törpe simabálnának ennél több, 17 pár. A bordákat összekapcsoló szegycsont a szilásceteknél kicsi, és csak a legelső pár borda kapcsolódik hozzá. (Lám, a fenti ábrán ez a csont nem is látszik.) A fogasceteknél a szegycsont fejlettebb, és oldalirányú nyúlványai vannak, ezekhez kapcsolódnak a bordák. A legnagyobb mélységbe lemerülő ámbrás cetek és csőrös cetek bordái rugalmas, porcos anyagúak. A lapocka széles, lapos.

A cetek melluszonyában ugyanazok a csontok találhatók meg, mint az ember karjában. A felkar és a könyök nem láthatók, mert teljes egészükben a törzsön belül vannak. A könyököt nem is lehet behajlítani. A legtöbb fogascetnek öt ujja van, míg a szilásceteknek és egyes fogasceteknek csak négy. Sok cetféle ujja nagyon sok ujjpercből áll: a gömbölyűfejű delfin "mutatóujja" például 14 ujjpercből. Az élő állaton ezek az ujjak sem láthatók.

A cetek hátsó végtagjai elcsökevényesedtek. Elcsökevényesedett a medencecsont is. Egyes szilásceteknek van medencecsontjuk és combcsontjuk, de ezek nagyon kicsik, és teljesen a húsba vannak ágyazódva, kívülről nem látszanak. Más cetfajoknál ezek teljesen hiányoznak. A farokuszonynak és a hátuszonynak nincs csontos váza.