Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Fogazat

A cetek fogazata

A cetek két alrendje közül a sziláscetek legfeljebb csökevényes fogakkal rendelkeznek. Ezzel szemben a fogasceteknek vannak fogaik. A fogak száma és alakja az egyes fajok között nagy változatosságot mutat.

A fogascetek nem használják a fogaikat rágásra. A legtöbb cetfaj egészben lenyelhető kistestű halakkal és más tengeri állatokkal táplálkozik. Csak a kardszárnyú delfin, a kis kardszárnyú delfin és az ámbrás cet fog meg olyan állatokat, amelyeket nem képes egyszerre lenyelni. Ezeket darabokra tépik, de nem rágják meg. A fogak csak a zsákmány megragadására valók.

Emiatt a legtöbb fogascetfajnak homodont fogazata van. A szárazföldi emlősök többségének, így az embernek is, heterodont fogazata van, azaz más-más alakúak a metszőfogak, a szemfogak, a kis- és nagy zápfogak. Ezzel szemben a fogascetek minden foga azonos alakú, legfeljebb méretük tér el.

Mindössze 2 foga van a narválnak; mindkettő felül. A hím állatoknál az egyik fog, rendszerint a bal oldali, óriási, spirális agyarrá fejlődik. A leghosszabb eddig talált agyar 270 cm hosszú volt. A másik fog többnyire szerényen meghúzódik a fogmederben, és az élő állaton nem is látható, bár arra is van példa, hogy ez is agyarrá fejlődik. Néha a nőstényeknek is kinő az agyaruk, néha viszont a hímeknek sem. Az állatok az agyarukat a vetélytársak fenyegetésére, esetleg verekedésre használják. Csak egyetlen olyan eset ismert, amikor egy narválnak sikerült ölnie az agyarával, de ez a jószág sem a rátámadó kegyetlen kardszárnyú delfint, esetleg eszkimó vadászt szúrta le, még csak nem is a vetélytárs hímet, hanem egy szoptatós nőstényt.

Szintén csak két foga van a legtöbb csőrös cetnek, ezek a fogak azonban az alsó állkapocsban helyezkednek el. Némelyik faj fogai egészen aprók, másokéi azonban nagyok, kinyúlnak a szájból, és különleges alakúak. Az egyik fajt egy egzotikus keleti fafaj leveleire hasonlító fogai miatt például ginkgofogú csőrös cetnek nevezik. A kapocsfogú csőrös cet fogai a felső állkapocs fölött egymás felé hajlanak, úgyhogy szegény állat alig tudja kinyitni a száját; rejtély, hogy hogyan tud egyáltalán enni. Az Arnoux- és a Baird-féle csőrös cetnek négy foga van, szintén mind alul; négyfogú cetnek is nevezik őket. A tasmán csőrös cetnek viszont átlagosan 92 foga van: alul a legelső foga nagy, a többi egészen apró.

A többi fogascetfaj ennél jobban el van látva fogakkal. Azt, hogy melyik fajnak hány foga van, nem lehet pontosan megmondani, mert nagy a változatosság egyazon faj példányai közt is. A fogak a legtöbb esetben kúp alakúak, néha (például az ámbrás cet vagy a kardszárnyú delfin esetében) befelé görbülnek; a barnadelfinek fogai kanál alakúak.

Csak az alsó állkapocsban vannak fogai az ámbrás cetnek (átlagosan 48) és a törpe ámbrás cetek két fajának (16-32 fog). Szintén csak alul vannak fogai a Risso-delfinnek, átlagosan mindössze 10.

Az emberhez hasonlóan 32 foggal rendelkezik a fehér delfin. 30—50 között van a gömbölyűfejű és a kardszárnyú delfinek, 50—90 között a barnadelfinek fogainak száma. A jól ismert palackorrú delfinnek átlagosan 98 foga van. Sok delfinfaj esetében a fogak száma a százat is meghaladja. A rekorder a hosszúcsőrű delfin, amelynek átlagosan 224 foga van, de akár 260 foga is lehet.