Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Moby Dick

Moby Dick

Herman Melville

Herman Melville amerikai regényíró 1819-ben született New Yorkban. 1837-ben szállt először hajóra: egy Liverpoolba tartó utasszállító hajón szolgált kabininasként. Hazatérve tanítóként dolgozott. 1841-ben matróznak szegődött az Acushnet nevű bálnavadászhajóra. Másfél év múlva Polinéziában megszökött a hajóról, néhány hétig a Nuku Hiva nevű szigeten bujkált, majd egy kereskedelmi hajón Hawaiira utazott. Négy hónapig ott dolgozott, azután ismét matróznak állt, ezúttal a United States hadihajón. 1844 októberében tért vissza Amerikába.

Hazatérése után Melville irodalmi pályára lépett. 1844 és 1850 között öt kalandregényt írt, amelyek tengerészekről és a déltengeri szigetek lakóiról szóltak. Ezek a művek akkor nagy sikert arattak, a mai irodalomtudósok azonban nem sokra becsülik őket. Melville 1847-ben megnősült, 1850 pedig művei jövedelméből egy kisebb földbirtokot vett Massachusetts államban, és családjával ott élt 1863-ig.

1851-ben Melville megírta legnagyobb regényét, a Moby Dicket. Az őrült Ahab kapitánynak az őt megnyomorító ámbrás cet elleni bosszúhadjáratáról szóló regény története nem légből kapott: abban az időben csakugyan élt egy Mocha Dicknek nevezett ámbrás cet, aki élete során két hajót és tizennégy bálnavadászcsónakot pusztított el, és több mint harminc embert ölt meg; végül svéd bálnavadászok ejtették el 1859-ben. A művet a közönség értetlenül fogadta, s a kiadó az eredetileg kinyomtatott 3000 példányt nem is tudta eladni. A Moby Dick csak Melville halála után vált világhírűvé. Ma az amerikai irodalom legnagyobb alkotásai közt tartják számon.

Melville később még számos regényt, elbeszélést, verset, elbeszélő költeményt írt, de egyik sem érte el sem fiatalkori tengerésztörténetei sikerét, sem a Moby Dick művészi színvonalát. 1863-ban visszaköltözött New Yorkba, és vámtisztként helyezkedett el. 1891-ben halt meg. Utolsó regényét, a befejezetlenül maradt Billy Buddot, 1924-ben adták ki. A regény szerint Billy Buddot, a jóravaló és társai közt nagy megbecsülésnek örvendő matrózt gonosz tengerésztársa, Claggart lázadással vádolja. Billy Budd véletlenül megöli Claggartot, amiért felakasztják. Ebből a regényből Benjamin Britten operát írt. Korabeli elemzések szerint Billy Budd Krisztust, Claggart pedig a sátánt jelképezi; más vélemények szerint viszont Billy Budd homoszexuális volt.

A Moby Dick cselekménye

Az 1840-es években egy Ishmael nevű amerikai fiatalember úgy dönt, hogy bálnavadásznak áll. Útnak indul a leghíresebb amerikai bálnavadász-kikötő, a Massachusetts állambeli Nantucket felé. Útközben megszáll New Bedford városában, a főként bálnavadászok látogatta Bálna fogadóban. A fogadós azt mondja neki, hogy nincs szabad szobája, csak úgy kaphat szállást, ha hajlandó megosztani ágyát egy szigonyossal, aki várhatóan csak késő este fog megérkezni. Ishmael rááll erre. A szigonyosról furcsa dolgok derülnek ki: szárított emberfejeket árul a városban. Éjfélkor, abban a hiszemben, hogy a hálótárs aznap már nem fog visszatérni, Ishmael lefekszik a szigonyos ágyába. Később mégis megérkezik a szigonyos: hatalmas termetű, kopasz, tetovált arcú, ijesztő vadember. Ishmaelt először fenyegetően fogadja, de hamarosan jó barátok lesznek. A szigonyos neve Kvikveg, egy Kokovoko nevű csendes-óceáni sziget törzsfőnökének fia. Ifjúkorában kedvelte az emberhúst, de amióta civilizált emberek közt él, nem eszik ilyesmit. Másnap Ishmael és Kvikveg együtt mennek el a templomba, ahol Mapple atya, az egykori bálnavadász, Jónásról tart nagy hatású prédikációt.

Két nap múlva Ishmael és Kvikveg felszállnak arra a komphajóra, amely Nantucketbe viszi őket. Útközben viharba kerülnek, és egy matróz a tengerbe esik; Kvikveg menti meg az életét. Nantucketben a Halaskondér fogadóban szállnak meg. Másnap Ishmael egyedül megy ki a kikötőbe munkát keresni. Felmegy a Pequod nevű bálnavadászhajó fedélzetére, és ott egy rokonszenves idősebb úrral találkozik, akit a hajó kapitányának vél. Kéri, hogy vegye fel a hajóra. Kiderül, hogy az úr nem a hajó kapitánya, hanem egyik tulajdonosa, Peleg; a kapitány egy bizonyos Ahab, akinek egy ámbráscet leszakította egyik lábát. Peleg és Bildad, a hajó másik tulajdonosa, úgy döntenek, hogy felfogadják Ishmaelt matróznak, és a haszon háromszázad részét kapja fizetségül. A féllábú kapitánnyal Ishmael nem találkozik.

A következő napon Ishmael Kvikveget is magával viszi a hajóra. Bildad őt nem akarja felfogadni, mivelhogy nem keresztény; végül azonban, mint tapasztalt szigonyost, őt is felveszik a hajóra.

Néhány nap múlva a hajó kifut a tengerre, azonban anélkül, hogy a matrózok láthatták volna a kapitányt. Az utazás első napjaiban sem mutatkozik a kapitány, helyette a három tiszt irányítja a hajót: a megfontolt Starbuck, valamint a könnyelmű Stubb és Flask. A hajó három szigonyosa a polinéziai Kvikveg, az indián Tastego és a fekete Degu (nem rabszolgák ivadéka, Afrikában állt be a hajóra). A Pequod már napok óta úton van, amikor megjelenik Ahab, a kapitány: magas, sovány, mogorva öregember, egyik lábát egy ámbráscet csontjából faragták ki.

Egy nap a kapitány gyűlésre hívja a legénységet. Elmondja, hogy egy hatalmas, fehér ámbráscetet akar elejteni, és egy értékes aranypénzt ajánl fel annak, aki a keresett állatot először meglátja. Kiderül, hogy a matrózok, akik eddig mind más-más hajón szolgáltak, mind hallottak az állatról, akit Moby Dicknek is neveznek. Valamennyien fellelkesülnek a feladattól, kivéve Starbuckot, aki így szól: "...én bálnavadászni jöttem ide, nem a parancsnokom bosszúját követni. Hány hordót szerez néked a bosszúd, ha megállod is, Ahab kapitány?"

A matrózok között elterjed a szóbeszéd, hogy titokban még valaki utazik a hajón. Amikor végre megpillantják az első bálnát, előkerülnek a titkos utasok, egy öreg perzsa és négy fiatal fülöp-szigeti matróz, akiket Ahab a tulajdonosok tudta nélkül fogadott fel. A tengerészek négy csónakon üldözik a bálnát, az egyes csónakokat Ahab, Starbuck, Stubb és Flask irányítja. Az a csónak, amelyiken Ishmael is van, mindjárt felborul, de a matrózok szerencsésen megmenekülnek.

Az író részletesen beszámol a bálnavadászok mindennapi életéről; arról, hogyan ejtik el a bálnát, hogyan olvasztanak olajat belőle, és hogyan töltik hordókba; leírja azt is, amit a korabeli halászemberek a bálnákról tudtak.

A Pequod időről időre más bálnavadászhajókkal találkozik, s ilyenkor Ahab megkérdezi a másik hajó kapitányát, látták-e Moby Dicket. Először a Hej oda hajóval találkoznak. Ezen a hajón egy Radney nevű tiszt kegyetlenül bánt a matrózokkal, akik végül elhatározták, hogy álmában agyonütik a tisztet, és a tengerbe dobják a tetemét. Egyszer csak megjelent Moby Dick. A tengerészek üldözőbe vették, és a bálna széttépte Radneyt; senki másnak nem esett baja. A lázadó matrózok végül megszöktek a hajóról.

A Jeroboam hajón egy Gábriel nevű bolond matróz is szolgál, aki szerint Isten jelent meg a fehér bálna alakjában. Sok matróz hitt is neki, de az első tiszt, Macey parancsára mégis üldözőbe vették Moby Dicket. A bálna felborította a csónakot, és Macey odaveszett.

Az öreg perzsa matróz, Fedallah, csak a kapitánnyal és a fülöp-szigetiekkel áll szóba, a többi matrózzal sohasem. Azok azt beszélik, hogy Fedallah maga az ördög, s alkut kötött Ahabbal: segít neki megölni Moby Dicket, ha a kapitány cserébe neki adja lelkét.

Az indián Tastegot különös baleset éri: egy ámbráscet levágott fejébe esik. Kvikveg menti meg az életét.

A Pequod találkozik a Rózsabimbó nevű francia hajóval, amelynek legénysége két döglött bálnát talált, és éppen azokat darabolják. A matrózok szörnyű bűzben kénytelenek dolgozni, és elegük van az egészből. Stubb felmegy a hajóra, és azt hazudja az ügyefogyott francia kapitánynak, hogy a döglött bálna járványt okozhat a hajón, s felajánlja, hogy elvontatja a veszélyes tetemeket a hajó közeléből. A kapitány beleegyezik. Stubb belevág az egyik tetembe, és értékes szürke ámbrát talál a bálna beleiben.

Egy bálna üldözése közben Pip, a fiatal fekete matróz a tengerbe esik. A csónakok eltávolodnak tőle, és ő azt hiszi, hogy végképp magára hagyták, és ott kell elpusztulnia. Mire kimentik, beleőrül a félelembe.

A Pequod találkozik a Samuel Enderby nevű angol hajóval. Amikor Ahab megkérdi, találkoztak-e Moby Dickkel, az angol kapitány válaszul csontból való karját mutatja. Ő is megpróbálkozott a hírhedt bálna elejtésével, s eközben saját szigonyától sebesült meg úgy, hogy le kellett vágni a karját.

Ahab csontból készült lába eltörött, s a hajóács újat csinál neki. Kiderül, hogy a hajó mélyében elhelyezett bálnaolajos hordók némelyike kilyukadt. Starbuck követeli, hogy minden hordót emeljenek ki, keressék meg és javítsák ki a hibát. Ahab ezt nem akarja, őt már nem érdekli a bálnaolajból nyerhető haszon, csak az őt megnyomorító állaton akar bosszút állni. Végül mégis beleegyezik a hordók kiemelésébe. Ezen munka közben Kvikveg megfázik, betegsége egyre súlyosbodik. Végül arra kéri a hajóácsot, készítsen neki koporsót, amelyikbe nem folyik bele a víz, s halála után abban bocsássák útjára. Amikor elkészül a koporsó, belefekszik, s megállapítja, hogy kényelmes. Ezután állapota javulni kezd, s hamarosan teljesen meggyógyul.

Perth, a hajókovács, valaha vagyonos ember, városának megbecsült polgára volt. Később azonban rászokott az italra, lassanként elszegényedett, végül családját is elveszítette. A szerencsétlen ember arra gondolt, hogy felakasztja magát, végül azonban bálnavadásznak állt, így hagyva el régi életét. Ahab és a kovács együtt készítik el azt a szigonyt, amelyet a kapitány Moby Dicknek szán. Az izzó szigonyhegyet a három pogány szigonyos vérében edzik meg.

Találkoznak az Agglegény nevű hajóval, amely éppen hazafelé tart Nantucketbe. A fedélzeten nagy a vigasság, mert sok bálnát ejtettek, sok olajat szereztek, s csak két emberük veszett oda. A találkozás után a Pequod legénysége négy bálnát ejt el. Az egyik bálnát aznap már nem tudják a hajóhoz vontatni, s az ezt elejtő csónak legénysége, köztük Ahab és Fedallah, a bálnához kötött csónakban tölti az éjszakát. Ekkor hangzik el ez a beszélgetés:

"—Megint azt álmodtam — mondta Ahab.
—A ravatalról? Nem megmondtam, öregember, hogy nem jut neked sem ravatal, sem koporsó?
—És akik tengeren halnak meg, s mégis ravatalra kerülnek?
—Mondtam, öregember, hogy mielőtt meghalnál ezen az úton, két ravatalt kell a valóságban látnod a tengeren; az első nem halandó kezek műve, a második fája pedig Amerikában nőtt.
—Igen, igen! Furcsa látvány lesz, párszi: a halottas kocsi és a lovak tollforgói úsznak az óceánon, s a habok lesznek a gyászkíséret. Ha! Nem egyhamar lesz részünk ilyen látványban.
—Hiszed vagy sem, addig nem halhatsz meg, öregember, míg ezt nem láttad.
—És hogy szólt a jóslat terólad?
—Ha a végsőkre kerülne is a dolog, én előtted megyek révkalauzodnak.
—S ha már elmentél, ha ez valaha is megtörténik, akkor meg kell jelenned előttem, hogy magad után vezethess? Nem így mondtad? No, hát elhiszek mindent, amit mondasz, ó révkalauzom. Két biztosítékom van itt, hogy megölöm Moby Dicket, és mégis életben maradok.
—Szerezz más biztosítékot, öregember — mondta a párszi, és szeme felvillant, mint a szentjánosbogarak a sötétben. — Csak kender ölhet meg téged.
—Az akasztófára gondolsz? Akkor halhatatlan vagyok földön és tengeren! — kiáltotta Ahab csúfondáros nevetéssel. — Halhatatlan földön és tengeren!"

A Pequod szörnyű viharba kerül, a hajó körül villámok csapkodnak, az árbocokon lidércfény jelenik meg. Starbuck szerint ez isteni üzenet: le kell mondaniuk Moby Dick üldözéséről, s haza kell térniük Nantucketbe. A kapitány erre nem hajlandó, és szigonnyal fenyegeti a matrózokat; a szigony hegyén is megjelenik a lidércfény. Másnap észreveszik, hogy újabb baljós jelként a hajó iránytűi az ellenkező irányba fordultak. Ahab új iránytűt készít.

A matrózok hátborzongató síró hangokat hallanak, és szerintük ez vízbe fulladt emberek szellemétől ered. Egy ember az árbocról a tengerbe zuhan, s bár bedobják neki a mentőbóját, elmerül a habokban. A matrózok szerint az előzőleg hallott sikolyok ezen baleset bekövetkeztét jósolták. Starbuck parancsára a hajóács szigeteli és leszögezi Kvikveg koporsóját, hogy az szükség esetén új mentőbójaként szolgálhasson.

A Pequod találkozik a nantucketi Rachel hajóval. A Rachel előző nap Moby Dickkel találkozott, üldözőbe vették, és sikerült is megszigonyozni. A bálna, a csónakot maga után húzva, eltűnt a Rachel tengerészeinek látóteréből. Az elvesztett csónakon volt a Rachel kapitányának fia is. Ezért a kapitány arra kéri Ahabot, hogy ő is induljon hajójával az elveszett csónak keresésére, "...mert önnek is van fia, Ahab kapitány... bár gyermekecske még...". Ahab azonban erre sem hajlandó.

Az utolsó hajó, amellyel a Pequod találkozik, az Öröm. Mikor a két hajó találkozik, egy madár csap le Ahab fejére, leveszi kalapját és elrepül vele. Az Öröm fedélzetén egy összetört bálnavadászcsónak roncsai láthatók, s a két kapitány között a következő párbeszéd hangzik el:

"—Láttad a Fehér Bálnát?
—Nézz ide! — felelte a beesett képű kapitány a tatkorláttól, és szócsövével a roncsra mutatott.
—Megölted?
—Nem kovácsolták még ki azt a szigonyt, amely valaha is megölné — felelte a másik, és bánatosan a fedélzeten fekvő összetekert függőágyra pillantott, amelynek egybefogott széleit néhány szótlan matróz varrta össze.
—Nem kovácsolták ki? — Ahab lekapta állványáról Perth sima vasát, felfelé tartotta, és felkiáltott: — Ide nézzetek, nantucketiek; itt a kezemben tartom halálát! E szakállakat vérben és villámban edzették; és esküszöm, harmadszor is megedzem azon a forró helyen az uszony mögött, ahol a Fehér Bálna átkozott élete legjobban dobog!
—Akkor Isten óvjon, öregember! Látod ezt? — s a függőágyra mutatott. — Csak egyet temetek el az öt erős emberből, akik tegnap még éltek, de már sötétedés előtt halottak voltak. Csak ezt az egyet temetem el; a többit eltemették, mielőtt meghaltak volna. A sírjukon vitorlázol!"

Végül a Pequod találkozik a Fehér Bálnával: maga Ahab pillantja meg elsőnek nagy ellenfelét. Három csónak veszi üldözőbe a hatalmas állatot. Moby Dick összetöri a kapitány csónakját, de a benne ülők valamennyien megmenekülnek. A kapitány most annak ígéri az aranypénzt, aki elsőnek látja meg a bálnát azon a napon, amikor majd sikerül elejteniük.

Másnap újra megjelenik a bálna. Ismét három csónak veszi üldözőbe, s a bálna most is összetöri azt a csónakot, amelyikben Ahab ül. Fedallah eltűnik a hullámokban, Ahab csontból való lába kettétörik, és a Fehér Bálnának kovácsolt szigony is elvész. Starbuck hiába óvja kapitányát: "Soha, sohase fogod elejteni, öregember!... Két napig hajszoltad, két csónakod ízzé-porrá tört; még a lábad is újból elroppant alattad; rossz árnyékod elment... valamennyi jó angyal eláraszt figyelmeztetéseivel: mit akarsz még? Addig hajszoljuk ezt a gyilkos halat, míg az utolsó embert is alámeríti? Addig, míg mindnyájunkat a tenger fenekére nem vonszol?"

Harmadik nap ismét megjelenik a bálna. Most csak egy csónak veszi űzőbe, rajta van Ahab, Ishmael és néhány evezős, de Starbuck, Stubb, Flask, Kvikveg, Tashtego, Degu mind a hajón maradnak. A három szigonyos, hogy jobban láthassa a vadászatot, felmászik az árbocok tetejére. Amikor Moby Dick a felszínre emelkedik, a vadászok meglátják a bálna testére tekeredett kötelekbe akadt Fedallah holttestét. Ahab megérti: Fedallah így jelent meg előtte nem emberkéz alkotta ravatalán, hogy megmutassa neki a halálba vezető utat.

Moby Dick a hajóra támad, és a három tiszt már tudja, hogy el is fogja süllyeszteni azt. Starbuck így szól: "Ó, ti édes hatalmai a levegőnek, most öleljetek át szorosan! Ne haljon meg Starbuck asszonyi ájuldozásban, ha meg kell halnia." Stubb így búcsúzik az élettől: "Ide nézzetek, nap, hold, csillagok! Azt mondom, olyan legény orgyilkosai vagytok, akinél jobb sose adta ki páráját." Flask csak annyit mond: "...remélem, szegény anyám felvette a részesedésemet már; ha nem, csak néhány vasat kap, mert az utazásnak vége."

A bálna teljes erőből nekiront a hajónak, és beszakítja annak oldalát. A hajó gyorsan süllyedni kezd. A kapitány megérti: a hajó, rajta halálra ítélt legénységével, a második ravatal. Így szól: "Halálos dicsőségű hajó! Hát el kell pusztulnod: és nélkülem? Megfosztottak a leghitványabb hajótörött kapitány utolsó kedves büszkeségétől is? Ó, magányos életre magányos halál! Feléd hömpölygök, te mindent elpusztító és mégse győzedelmeskedő bálna; az utolsókig birkózom veled; a pokol szívéből is feléd döfök; gyűlöletből utolsó leheletemet is rád köpöm, te átkozott bálna. Így, így hajítom ki a dárdát!"

Ahab a bálnába vágja szigonyát, de a kötél a nyakára hurkolódik, és Moby Dick magával rántja őt a mélybe. A hajóból már csak az egyik árboc csúcsa látszik, körülötte egy madár csapkod. Tashtego utolsó erejével elkapja a madarat, és lehúzza a víz alá. Az elsüllyedt hajó körül örvény támad, és elnyeli a csónakot is. Mindenki a vízbe fullad, egyedül Ishmael marad életben, aki néhány perccel előbb kiesett a csónakból. Egyszerre a felszínre jön a Kvikveg számára készült koporsó, s a hajótörött abba kapaszkodik, mígnem másnap felveszi a Rachel, "amely visszafordulva kereste elveszett gyermekeit, de csak egy árvát talált."

Moby Dick utóélete

A fehér bálna történetét 1926-ban filmesítették meg először, The Sea Beast (A tengeri szörny) címmel. 1930-ban elkészült a második filmváltozat is. Ahab, akit mindkét változatban John Barrymore alakított, ezúttal megölte Moby Dicket, és hazatért Nantucketbe hű kedveséhez.

A leghíresebb filmváltozat 1956-ban készült John Huston rendezésében. A forgatókönyvet a híres sci-fi író, Ray Bradbury készítette. Ahab kapitányt ekkor Gregory Peck alakította, és szerepet kapott a filmben Orson Welles is. Moby Dicket műanyagból készítették el. A film több ponton is eltér a regény cselekményétől. Fedallah például nem is szerepel benne; a kapitány gabalyodik bele a kötelekbe, és ő integet eleven ravataláról: kövessetek. A tengerészek a végzetes vadászat során majdnem mind a csónakban vannak, nem pedig a hajó fedélzetén vagy az árbockosárban.

1998-ban Franc Roddam rendezésében ismét megfilmesítették a regényt. A főszerepet a Star Trek-ből ismert Patrick Stewart kapta, akit ez alkalomból hajjal is felszereltek; az ekkor már nyolcvanas éveiben járó Gregory Peck játszhatta el az idős Mapple atya szerepét; Szaddam Husszein viszont nem játszott a filmben. A filmesek inkább voltak hűségesek az 1956-os filmváltozathoz, mint az eredeti regényhez: itt ugyan volt egy (kínainak ábrázolt) Fedallah, mégis a kapitány halt meg úgy, ahogy a regény szerint neki kellett volna; azonkívül Stubb, Kvikveg meg a többiek itt is részt vettek a végső ütközetben.


A végső összecsapás az 1956-os...

...és az 1998-as filmváltozatban

Biztosan mindenki tudja, hogy egy magyar rockegyüttes is Moby Dickről nevezte el magát; én magam ugyan egyetlen számukat sem tudnám eldúdolni, de azért büszke vagyok névválasztásukra. 2004-ben Dunavarsány önkormányzata utcát akart elnevezni a jeles bálnáról, de a Földrajzinév-bizottság, amelyet akkor még nem én vezettem, ezt nem hagyta jóvá.