Espolarte - Feliciano, a kardszárnyú delfin - Bezerédy Imre története

Bezerédy Imre élete

Bezerédy Imre 1679-ben Seyðhisfjörður térségében született, egyszerü kardszárnyú delfin szülők negyedik gyermekeként. Ifjúkora semmiben sem különbözött delfin cimboráiétól. 1702-ben azonban hihetetlenül bátor és nagyratörő terv fogalmazódott meg benne: fel akarta keresni a legendás Kárpát-medencét.

Utazásának teljesen egyedül indult neki. Az első útszakasz a delfinek számára jól ismert tengeri tájakon át vezetett. Bezerédy a Gibraltári-szoroson át belépett a Földközi-tengerre, majd a Dardanellákon és a Boszporuszon át a Fekete-tengerre. Ezután a Sulinai-ág érintésével nekivágott a Dunának. Áthaladt a Vaskapun, és elérkezett álmai földjére, Magyarországra.

Mind a törökök, mind a magyarok bizalmatlanul fogadták. A halászok megjelenésére rémülten kieveztek a partra. Senki sem próbálta feltartóztatni. Látta Budát, Visegrádot, Esztergomot. Ezen utazásának emlékét őrzi az ESPOLARTE Magyarország-térkép címlapfotója.

Rákóczi seregében

Bezerédy Imrét Esztergomban érte a Rákóczi-szabadságharc kitörésének híre. Az osztrákok igyekeztek csírájában elfojtani a magyar függetlenségi törekvéseket, és az első gyanús mozgolódásokra berobbantották a Kazán-szorost. Emiatt a Duna felduzzadt, és az egész Alföldet elárasztotta. Így Bezerédy felkereshette azokat az alföldi városokat, ahová egyébként sohasem juthatott volna el: Jászberényt, Karcagot, Debrecent. El akart menni Diósgyőrbe is, hogy tiszteletét tegye azon hősök emléke előtt, akik egykoron Fernolys nagyúr segítségére voltak az Alsorn elleni háborúban; ezt a várost azonban nem öntötte el a víz, Bezerédy csak Miskolc központjáig jutott.

Az alföldi parasztok immár nem lepődtek meg a nyolc méter hosszú Bezerédy megjelenésén, hiszen a hős egész külleme jól illeszkedett az ország új természeti képéhez. Bezerédy viszont mélyen átérezte a magyar népet sújtó tragédiát. Ezért elúszott a Pannon-beltenger partján álló Sárospatakra, hogy jelentkezzen Rákóczi seregébe.

Rákóczi barátsággal fogadta Bezerédy Imrét. A tábori orvosnak is csak egy pillantást kellett vetnie Bezerédy izmaira, hogy kimondhassa: alkalmas a katonai szolgálatra. Történetünk még az AURUL tevékenységének megkezdése előtt játszódik, amikor a magyar folyók még egyharmadrészt halból álltak, így Bezerédy élelmezése sem jelentett különösebb gondot.

Néhány héttel később sor került az első csatára, amelyben Bezerédy közlegényként harcolt. A csatában a kurucok egyszemélyes csónakokkal, míg a labancok modern négypárevezősökkel vettek részt. Bezerédy megjelenése meglepte a labanc sereget. A hős alulról rontott az egyik csónakra, feldöntötte, majd szakszerűen elroppantotta egy osztrák katona gerincét. Több se kellett a labancoknak: hanyatt-homlok menekülni kezdtek. A kurucok megnyerték a csatát.

A csata után Rákóczi kapitánnyá nevezte ki a delfint. Ettől kezdve zsoldot is fizetett neki: hetente egy hízott disznót. A katonák nem irigyelték Bezerédy zsoldját, sőt, a delfin a kuruc seregben egyedülálló népszerűségre tett szert. Sok katona kopaszra borotváltatta fejét, mert Bezerédyre akart hasonlítani. Voltak, akik nem álltak meg itt, hanem kardjukat is hátuk közepén akarták viselni. A szigetelőszalaggal felragasztott kardok azonban nem váltak be harc közben. Egy Tanaka Kitiro nevű kuruc harcos találta meg a megoldást: a kardot a gyomrán keresztülszúrva éppen a megfelelő ponton vezette ki. Rákóczi hűséges katonája sírjánál mondott beszédében eltiltotta katonáit a Tanaka-módszer szerinti kardviseléstől.

Sigurður Sigurjonsson

Az újabb csatákban a labancok sikertelenül próbálták kioltani Bezerédy életét. Hiába támadták karddal, hiába lőttek rá puskával, a delfin sértetlen maradt, támadóit pedig sorban szétroppantotta. Végül Heister, a félelmetes császári tábornok gonosz tervet eszelt ki. Felbérelte Sigurður Sigurjonsson feröeri cetvadászt: végezzen a kuruc hőssel.

Sigurður Sigurjonsson félelmetes eszközöket hozott magával. Éjszaka, titokban jelent meg Sárospatakon, csendesen odaevezett az alvó delfinhez, és belevágta szigonyát Bezerédy hátába. A delfin felvisított, és Tokaj felé indult, a szigonykötélnél fogva maga után húzva Sigurjonsson csónakját.

Szegilong mellett azután a szigony egy jókora húsdarabbal együtt kiszakadt Bezerédy testéből. Sigurjonsson, akit kimerített az üldözés, kievezett a partra, tüzet rakott, s megsütötte a húst. Éppen nekilátott a reggelinek, amikor rálelt egy kuruc járőr. Letartóztatták, és Sárospatakra vitték.

A bíróság előtt Sigurjonsson nem tagadta: Bezerédyt akarta megölni. Sőt, váltig állította, hogy ez sikerült is neki. Halálra ítélték, és az ítélet végrehajtásáig a Vörös-torony legmélyebb pincéjébe zárták.

Közben Bezerédy visszaért Sárospatakra, a felcserrel összevarratta sebét, majd elfogyasztotta az elkobzott húsdarabot. A tömeg követelte, hogy fogyassza el Sigurjonssont is. Bezerédy azonban kijelentette, hogy ő nem emberevő - a csatákban sem ette meg a labanc tiszteket - és kérte, hogy kegyelmezzenek meg a bérgyilkosnak. Rákóczi ugyan nem kegyelmezett meg Sigurjonssonnak, de a kivégzést bizonytalan időre elhalasztotta. A cetvadász ezután évekig tengődött kenyéren és vízen a sötét börtönben, és egy delfin rostélyosról álmodozott.

Bezerédy Imre rövidesen felépült sebéből. Katonai pályafutásának csúcsára a győrvári csatában ért el. Ebben a csatában maga Heister vezette a császári seregeket. Bezerédy egyenesen a vezérre támadt, csónakját feldöntötte, két segédtisztjét szétharapta. Heister tudta, mi vár rá, hiszen ő küldte a bérgyilkost a delfin ellen. De Bezerédy nem ölte meg őt. Óvatosan fogai közé fogta, és sértetlenül vitte Rákóczi elé. A fejedelem megkegyelmezett ellenségének. Heister az átélt kaland hatására végleg szakított katonai hivatásával, és Tibetbe (más források szerint Bolíviába) költözött, ahol lámaként élte le hátralevő éveit. Bezerédyt pedig a fejedelem brigadérossá nevezte ki.

Az árulás

A császári hadvezetés belátta: ha Bezerédyt nem tudja elpusztítani, akkor a maga oldalára kell állítania. Ezért titokban megkeresték a delfint, s ajánlatot tettek neki: álljon át hozzájuk, s ők két év szolgálat után lehetővé teszik, hogy visszatérjen a tengerbe.

Bezerédy ezt az ajánlatot nem fogadta el. Később azonban sok álmatlan éjszakán át gondolkodott élete kilátásain. Nem fiatal már, a háború még évekig eltarthat, s a Vaskapu addig zárva marad. Könnyen megeshet, hogy itt kell megöregednie, sohasem juthat ki a tengerre, nem élhet szabadon, nem találkozhat családjával, delfin társaival. A harcok most főleg szárazföldön, a Felvidéken folytak, s Bezerédy a távolban várta a híreket. Alig maradt művelhető föld az országban, éhínség tört ki, s ő már korántsem volt olyan népszerű, mint korábban: sokan tartották pazarlásnak a neki adott disznókat, s arra gondoltak, inkább őt is meg kellene enni.

Végül Bezerédy eljutott oda, hogy maga vette fel a kapcsolatot Pálffy János császári tábornokkal. Pálffy arra kérte: fogja el Rákóczi fejedelmet, és vagy hozza elébe, vagy ölje meg. Ezzel véget vethetne a harcoknak, a Vaskapu megnyílna, s ő szabadon távozhatna a tengerbe. Azt ígérte, hogy az ország nagyobb függetlenséget kap, a nép boldogabban élhet, mint azelőtt. Bezerédy elfogadta ezt az ajánlatot.

A következő éjszakán belátta, hogy szörnyű bűnt követett el. Elárulta a fejedelmet, akinek szolgálatára esküt tett. Arra gondolt, hogy delfin szokás szerint a partra úszva vet véget életének. Azután túltette magát öngyilkossági tervein, s elhatározta: figyelmezteti Rákóczit a veszélyre. S elindult Sárospatak felé.

Ekkor történt az, hogy a Duna átszakította a Vaskapunál felépített gátat. Szabaddá vált az út a tenger felé. Bezerédy látta a vízszint rohamos apadását, s azonnal tudta, mi történt. Visszatérhetett volna övéihez. Mégsem tette. Urát akarta figyelmeztetni a veszélyre. S nekivágott a veszélyes útnak az Alföldön át, az egyre apadó vízen keresztül. Sárospatak határában járt már, amikor elfogyott alóla a víz, s ő ott maradt a szárazon.

Az Alföld szárazra kerülése a politikai helyzetet is gyökeresen megváltoztatta. Bezerédy megbízatása érvényét veszítette. Üzenetet juttattak el Rákóczihoz, amelyben leleplezték Bezerédy árulását. Néhány órával az üzenet megérkezése után megtalálták a partra vetődött Bezerédy Imrét.

Az ítélet

Másnap, 1708. december 19-én, Bezerédy Imrét az éjszaka sebtében megácsolt görgősoron a sárospataki vár elé vontatták. Összegyűlt a város apraja-nagyja. Rákóczi Ferenc kihirdette a népnek Bezerédy halálos ítéletét.

Ezután Rákóczi megkérdezte Bezerédyt, megbánta-e bűneit. Bezerédy kijelentette, hogy semmit sem bánt meg, minden tettével a magyar népet kívánta szolgálni. Azután kimutatta legendás fogait, és azt mondotta: Ezekkel a fogakkal én 72 német tiszt életét oltottam ki! Rákóczi könnyes szemekkel ajánlotta fel kedves vitézének az ítélet robbanó szigonnyal való foganatosítását, amit Bezerédy visszautasított. Azt kérte továbbá, hogy szemeit ne kössék be, s a hóhér ne hátulról, hanem elölről csapjon a nyakára, mert ő mindig bátran szembenézett a halállal. (Figyelembe véve a delfinek szemének helyzetét, ennek a kívánságnak sok értelme nem volt).

Utolsó kívánságával Bezerédy jelentős szociális érzékenységet árult el a szegény magyar parasztok iránt, akik mindig is szupernormális ingernek kijáró áhítattal tekintettek kövér testére: valamennyi szervét, teljes izomzatával és szalonnájával együtt közétkeztetési célokra ajánlotta fel. Rákóczi először egy autentikus tiszai halászlére akarta meghívni Sárospatak teljes lakosságát, ezzel utoljára még vérig sértve a kiváló katonát. Bezerédy inkább alföldi gulyást javasolt, amit a nép üdvrivalgással fogadott.

Mind a katolikus plébános, mind a református lelkész felajánlották, hogy halála előtt megkeresztelik a jeles delfint, megteremtve a végső üdvözülés lehetőségét. Bezerédy ezt is visszautassytotta. - Tudom, nincs mennyország, de minden zsíron nő virág - voltak utolsó szavai. Ha ez Spanyolországban történik, azonnal tűzhalálra változtatták volna az ítéletet, és odalett volna a tízezer adag gulyás.

Szólították a hóhért, aki kijelentette, hogy szerződése alapján legfeljebb 150 cm körfogatú nyakak átvágására köteles. Bezerédy nyakbősége 380 cm volt. Így hát gyorsan megkegyelmeztek

Szomorú befejezés
Megnyugtató befejezés