Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Fehér delfin

Fehér delfin

(Delphinapterus leucas)


Fehér delfin. Feröeri bélyeg

Rendszertani helye

A fehér delfin a cetek (Cetacea) rendjén és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a fehérdelfin-félék (Monodontidae) családjába tartozik. Közeli rokona a narvál (Monodon monoceros).

Az Északi-sarkvidék lakói ősidők óta ismerték és vadászták ezt a cetfajt. Az első európai, aki beszámolt róla, a német Peter Simon Pallas (1741—1811) volt, aki sokáig Oroszországban élt, és több expedíciót vezetett Szibériába. Pallas az Ob folyó torkolatánál tanúja volt, amikor a helybeliek elejtettek egy fehér delfint. Leírást készített az állatról (1776-ban jelent meg), és a Delphinus leucas nevet adta neki.

A következő évtizedekben az Északi-sarkvidéken többfelé is megfigyeltek fehér színű fogasceteket, és ezeket különféle tudományos neveken (Balaena albicans, Catodon candicans, Phocoena albus) írták le. 1804-ben Lacépède létrehozta a Delphinapterus nemzetséget, majd 1855-ben Flower a Delphinapterus leucas nevet adta a fajnak. A nemzetségnév a görög apterigosz (szárny nélküli) szóból származik; ennek a cetfajnak ugyanis nincs hátuszonya. A leucas a görög leukosz (fehér) szó származéka (lásd még leukémia).

1822-ben Delphinapterus kingii néven írtak le egy, Ausztrália partjainál elejtett delfint. Valószínű azonban, hogy ez az állat valójában nem a fehér delfin rokona.

Orosz tudósok később leírták az Ohotszki-tengerben élő Delphinapterus leucas dorofeevi, valamint a Barents-tengerben előforduló Delphinapterus leucas marisalbi alfajokat is; a tudományos közvélemény azonban nem ismeri el ezeket önálló alfajként.

Elnevezései

A legtöbb európai nyelven a fehér színe alapján nevezték el ezt a cetfajt. Orosz neve, az ugyancsak a fehér színére utaló beluga, számos nyelvben elterjedt. Ez a név azonban félrevezető lehet, mert így nevezik az egyik tokhalfajt is (mindenki hallott a beluga kaviárról).

Leírása

A fehér delfin egy közepes nagyságú cetféle. A felnőtt hímek átlagosan 4,3 m hosszúak és 650 kg súlyúak; a legnagyob példányok 5 m-es testhosszat és 1300 kg-os súlyt érhetnek el. A nőstények valamivel kisebbek, átlagos hosszuk 3,9 m, súlyuk 400 kg. Az újszülött állatok hossza 1,2 m, súlya 45 kg körüli.

Teste vaskos, kövér, feje viszonylag kicsi, kerek. Csőre alig van. Nyaka mozgékony. Melluszonya rövid, széles és kifelé kunkorodó. Hátuszonya nincs. Az újszülött példányok sötétbarnák, kétéves korukra sötét kékesszürkévé válnak, majd fokozatosan egyre világosabbak lesznek. A hatévesnél idősebb állatok fehérek, esetleg az uszonyaik hegye lehet sötétebb.

A felső állkapocs egy-egy oldalán 10-11, az alsó állkapocs egy-egy oldalán 8-9 vastag, kúpos fog van. Némelyik állat hátsó fogai két- vagy többhegyűek. A csigolyák száma 50—51.

Elterjedési területe

A fehér delfin az Északi-sarkvidéken és az északi félteke hűvös mérsékelt övi tengereiben, az 50. szélességi foktól északra él. Nyáron partmenti, sekély vizű területeken, öblöket, folyótorkolatokban tartózkodnak. Télen, amikor ezek a vizek befagynak, délre vándorolnak, de mindig a zajló jég pereme közelében maradnak, majd a következő nyáron visszatérnek ugyanarra a partmenti területre. Nyái tartózkodási helyük alapján öt nagy és több kisebb, egymással nem keveredő populációt lehet elkülöníteni. A nagy populációk a következők:

Néha a folyókba is felúsznak. 1966-ban egy Moby Dick becenevű állat a Rajnán egészen Kölnig jutott, majd a befogására irányuló kísérletek ellenére épségben visszajutott a tengerbe. Alaszkában Fairbanks közelében, a tengertől több mint 1000 km-re találtak egy elpusztult példányt.

Ha valaki természetes körülmények között akar fehér delfineket látni, arra a legalkalmasabb hely a kanadai Szent Lőrinc-folyó. Fehér delfinek láthatók többek között Valencia, Atlanta, San Diego és Vancouver állatkertjében is. A duisburgi állatkert híres fehér delfinjét, az 1969-ben befogott Ferdinandot, 2004-ben San Diegóba költöztették át, ahol jobb körülmények között élheti le hátralevő éveit.


Fehér delfin a vancouveri állatkertben. Szabad felhasználású kép (GFDL)

Felismerése

A fehér delfin a tengeren könnyen felismerhető, mert ormótlan testalkata és fehér színe minden más cetfajtól megkülönbözteti.

Életmódja, viselkedése

A fehér delfin rákokkal és rajokban élő halakkal táplálkozik. Kedvenc zsákmányai a csuklyáshal (Mallotus villosus), a szemling (Salvelinus alpinus) és a homoki angolna (Ammodytes americanus). A fiatal állatok inkább rákokat és gyűrűsférgeket fogyasztanak. A fehér delfin természetes ellensége a kardszárnyú delfin és a jegesmedve.

Az ivarérettséget öt-hat éves korában éri el. A párzási időszak tavasszal van, a borjak 14 hónapi vemhesség után nyár közepén jönnek világra. A nőstények egy évig szoptatják borjukat, és általában csak minden harmadik évben szaporodnak. A fehér delfinek 50 évig, vagy még tovább is elélhetnek.

Nyaranta néhány állatból álló csoportokban élnek; ezeket vagy egy nőstény és különböző korú utódai, vagy néhány hím alkotja. Télen több száz vagy több ezer tagú csapataik is összegyűlhetnek.

Általában lassan, nyugodtan mozognak, akrobatikus mutatványokra nem képesek. A nőstényt borjai gyakran libasorban követik. Amikor a felszín közelében úsznak, percenként egy-két alkalommal vesznek lélegzetet. Táplálékkeresés közben 300 m mélyre is lemerülnek, és többnyire 5—15 percig maradnak lent; a Rajnába felúszott állat viszont az állatbefogók elől menekülve egyszer 70 percet töltött a víz alatt.

Sarkvidéki állatok lévén gyakran beúsznak a jégtáblák közé. Fejükkel 10 cm vastag összefüggő jégpáncélt is képesek átszakítani, hogy levegőhöz jussanak. Így is megtörténik azonban, hogy a jég körülzárja őket, és éhen pusztulnak vagy megfagynak. A körülzárt állatokat a jegesmedvék vagy az eszkimó vadászok is könnyen elejthetik. 2006-ban Kanadában 76 fehér delfint zárt körül a jég; végül el kellett pusztítani őket.

Változatos, kattogó, sípoló, csicsergő és harangkongásszerű hangokat adnak ki. A kattogó hangoknak a tájékozódásban van szerepük; a fehér delfinek a visszhang alapján találják meg a lékeket. A tengerészek hangjuk miatt tengeri kanáriknak is nevezték ezeket az állatokat.

Furcsa szokásuk, hogy televeszik a szájukat vízzel, majd társaikra köpik; állatkerti példányok gyakran leköpik a gondozóikat vagy a látogatókat is.

Természetvédelmi helyzete

Optimista becslések szerint mintegy 100 ezer fehér delfin él a világon. Ez a szám magasabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt, de az iparszerű cetvadászat kezdete előtti létszámot még nem érte el.

Kanada és Oroszország egyes vidékein az őslakosok húsáért mindmáig vadásszák a fehér delfint; szalonnája, a muqtuq, az eszkimók között csemegének számít. Veszélyt jelent az állatokra a környezetszennyezés is. A Szent Lőrinc-folyó fehér delfinjeinek zsírja olyan magas arányban tartalmaz higanyt és PCB-t, hogy az elhullott állatokat mérgező hulladékként kell kezelni. Mindezek miatt a fehér delfint a sérülékeny (vulnerable) természetvédelmi kategóriába sorolják.