Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Közönséges delfin

Közönséges delfin

Rövidcsőrű közönséges delfin (Delphinus delphis)

Hosszúcsőrű közönséges delfin (Delphinus capensis)


Közönséges delfin. Fotó: Isabel Guzmán

Rendszertani helyük

A közönséges delfin a cetek (Cetacea) rendjébe, azon belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik. Neve ellenére nem tévesztendő össze a közismert palackorrú delfinnel. A közönséges delfint az emberiség évezredek óta ismeri; az ókori görögök számára a delfin szó ezt az állatot jelentette. Ők különösen kedvelték a delfineket, amelyek hagyományaik szerint Apollón isten szent állatai voltak; vázaképeken, mozaikokon gyakran ábrázolták őket. A görög mitológia szerint Ariónt, a dalnokot, akit ellenségei a tengerbe dobtak, delfinek mentették meg.

Ezzel a nagy kultúrtörténeti jelentőségű fajjal Arisztotelész és az idősebb Plinius is részletesen foglalkoztak, tudományos leírását pedig maga Karl Linné készítette el 1758-ban. Tudományos nevét (Delphinus delphis) is ő állapította meg: a görögök a delfineket delphis néven ismerték, a Delphinus ennek származéka. Linné és követői egy sor más delfinfajt is a Delphinus nemzetségbe soroltak, így például a kardszárnyú delfin is a Delphinus orca nevet kapta eredetileg; a későbbi zoológusok azonban úgy határoztak, hogy ezek a fajok különálló nemzetségeket alkotnak.

1828-ban Gray leírta a fokföldi delfint (Delphinus capensis). Későbbi kutatók további állítólagos fajokat is leírtak (Delphinus bairdii, Delphinus dussumieri, Delphinus tropicalis, Delphinus ponticus). Jelenleg a tudományos közvélemény a fokföldi delfint önálló fajként fogadja el; a többiek valószínűleg a Delphinus delphis alfajai.

Elnevezéseik

Az alább felsorolt nevek mindkét fajra vonatkoznak.

A két rokon faj megkülönböztetésére az angolban a short-beaked common dolphin, illetve a long-beaked common dolphin kifejezés terjedt el; ennek tükörfordítását több más nyelv is átvette. Magyar megnevezésükre is a rövidcsőrű, illetve hosszúcsőrű közönséges delfin kifejezéseket tudom javasolni.

Leírásuk

Viszonylag kis testű delfinek. Átlagos hosszuk 2,1 m, max. 2,6 m; súlyuk átlagosan 80 kg, max. 140 km. Az újszülött állatok hossza 90 cm. Testük áramvonalas, orsó alakú. Csőrük hosszú, hátuszonyuk hegyes és hátrafelé hajló, melluszonyuk ugyancsak hegyes. Az alsó és a felső állkapocsban is 40—57 fog van egy-egy oldalon.

Színezetük minden más cetfélénél bonyolultabb. Hasuk fehér vagy világosszürke, oldaluk sárgás színű, farokrészük szürke, hátuk fekete; ez a fekete rész a hátuszony mögött végetérhet, vagy egészen a farokuszonyig nyúlhat. Ez abból ered, hogy bőrükön egy sárga és egy szürke pigmentfolt van, amelyek részben átfedik egymást, a közös részen fekete színt adva. Szemüket fekete gyűrű veszi körül. Oldalukon egy vagy két vékony, szürke vagy fekete csík húzódhat végig. Az egyes példányok mintázata, még egyazon alfajon belül is, jelentősen eltérhet.

A Delphinus delphis bairdii alfaj törzse karcsú, a hát fekete foltja a hátuszony mögött véget ér, oldalán nincsenek sötét csíkok.

A Delphinus delphis ponticus oldalán feltűnő fekete csík húzódik végig, a szemtől egészen a végbélnyílásig.

A Delphinus delphis tropicalis, illetve az ezzel valószínűleg azonos Delphinus delphis dussumieri alfajnak hosszabb és keskenyebb csőre, több foga és kevesebb gerinccsigolyája van.

A hosszúcsőrű közönséges delfint (Delphinus capensis) hosszabb csőre és hátának kiterjedtebb fekete foltja különbözteti meg a másik fajtól. Feltűnő fekete csík húzódik szájától melluszonyáig, oldalán pedig egy szürke csík látható.

Elterjedési területük

Mindkét faj a meleg és mérsékelt övi tengereket kedveli, ahol a felszíni hőmérséklet 10 °C fölött van. A rövidcsőrű közönséges delfin (Delphinus delphis) mindhárom óceánban előfordul. Gyakori a Földközi-tengerben, Európa és az Egyesült Államok atlanti-óceáni partvidékén, Közép- és Dél-Amerikától nyugatra, Japán, Tasmania és Új-Zéland partjainál. Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékén a Delphinus delphis bairdii, a Fekete-tengerben a Delphinus delphis ponticus, a Vörös-tengerben és a Perzsa-öbölben a Delphinus delphis tropicalis alfaj él.

A hosszúcsőrű közönséges delfin elsősorban a sekély, partközeli vizeket kedveli. A Kaliforniai-öbölben, Dél-Amerika, Dél-Afrika, Madagaszkár, Tajvan, Korea, Japán partjainál él nagyobb számban.

Felismerésük

A közönséges delfin rendkívül aktív, gyors, változatos mozgású állat, sokat ugrál, a hajókat szívesen megközelíti. A megfigyelőnek így alkalma van rá, hogy az állatot közelről, alaposan szemügyre vegye. Feltűnő az állat oldalán láható négyszínű mintázat, amely más delfinfajoknál nem fordul elő. A hasonló formájú, mintázatú és mozgású csíkos delfintől (Stenella coeruleoalba) való elkülönítést segíti, hogy a csíkos delfinnél a szemet és a melluszonyt, míg a közönséges delfinnél a szájat és a melluszonyt köti össze fekete csík.

A két Delphinus faj egymástól való megkülönböztetés nem egyszerű; segíthet az, hogy a két faj más-más földrajzi területeken gyakori.

A parton talált elpusztult állatnál a jellegzetes mintázat többnyire már nem látható, de útbaigazíthat a fogak száma (160—224) és a csigolyák száma (73 vagy 74). 14 pár borda van. A felső állkapcson, a fogsor belső oldalán mély barázda húzódik végig; a Stenella fajoknál ez hiányzik.

Életmódja, viselkedése

A palackorrú delfin leggyakrabban a part közelében, a sekély tengerfenéken élő halakkal táplálkozik, de megfogja például az angolnát, a harcsát, a ráját, a kisebb cápákat, a remeterákot, a pért, az érdesfarkú halat is. A brit partok mentén a palackorrú delfinek rendszeresen megtámadják és megölik a barna delfineket (Phocaena phocaena), de nem eszik meg őket. Gyakran csoportosan halásznak, egy halrajt több delfin körülvesz, és felváltva elkapnak egy-egy halat. A halakat néha farkukkal ütik agyon. Egy palackorrú delfinnek naponta 8—15 kg táplálékra van szüksége.

Udvarláskor a hím S alakba görbíti testét, majd az állatok csőrükkel és mell- és farokuszonyukkal egy óra hosszat vagy még tovább simogatják egymást. Maga a párzás mindössze 30 másodpercig tart. A nőstény 12 havi vemhesség után egyetlen utódot hoz a világra, amelyet egy éven át szoptat, így kétévenként képes szaporodásra. A palackorrú delfin az ivarérettséget 6 éves korában éri el, és átlagosan 25—30 évig él.

Ha a felszín közelében mozog, a palackorrú delfin percenként 2—3 alkalommal vesz levegőt. Ritkán merül le egy percnél hosszabb időre, bár észleltek már 10 percig tartó merülést is, amelynek során az állat 600 m mélységet ért el. Ez a delfinfaj rendkívül ügyes mozgású, képes 5 m magasra ugrani, bár ritkábban ugrik, mint például a közönséges delfin (Delphinus delphis). Szívesen meglovagolja a hajók által keltett, vagy a part mentén kialakuló hullámokat.


Fotó: Isabel Guzmán

Rendkívül változatos sípoló, tapsoló, röfögő, recsegő, csattogó, pöfögő hangokat ad ki. Minden egyes példánynak van egy saját, társaiétól különböző hangjele. A palackorrú delfin ekholokációs képessége valamennyi delfinfaj között a legfejlettebb, másodpercenként 1000-nél is több hangimpulzust bocsát ki, és a visszaérkező hanghullámok alapján tájékozódik. Képes arra, hogy az egyes fémeket a róluk visszaverődő hang alapján megkülönböztesse.

Általában kisebb, legfeljebb 15 állatból álló csapatokban él, de észleltek már 1000 fős "iskolákat" is. A csapat tagjai egymást segítik; például az ellés során két nőstény is az anya segítségére van. Ha a csapat szokatlan tárggyal találkozik, akkor egy állat előremegy és megvizsgálja a tárgyat, hogy nem jelent-e veszélyt rájuk. Közösen védekeznek az őket fenyegető ragadozókkal, például cápákkal szemben is. A palackorrú delfin gyakran látható más cetfajok, így rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek (Globicephala macrorhynchus), déli simabálnák (Eubalaena australis) és hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) társaságában.

Az embertől nem fél, sőt sok esetben kifejezetten barátságosan viselkedik. Egyes helyeken, így Mauritániában és a brazíliai Laguna környékén, a palackorrú delfinek együttműködnek a halászokkal, segítenek nekik a halakat a hálóba terelni, s cserébe részesednek a zsákmányból. Másutt magányos delfinek (mint például az írországi Fungie) vagy egész csapatok (mint az ausztráliai Monkey Mia delfinjei) a kikötőket vagy a fürdőhelyeket keresik fel rendszeresen, és a turistákat szórakoztatják.

A palackorrú delfint az egyik legintelligensebb állatként tartják számon; Douglas Adams Viszlát, és kösz a halakat! című regénye szerint ők a Föld második legértelmesebb faja, megelőzve a harmadik helyre szorult embert. Ha ez nem is igaz, a palackorrú delfin a vizsgálatok szerint sokféle kognitív képességgel rendelkezik: egy e célra kifejlesztett mesterséges nyelven képes összetett állításokat megérteni, gesztusokat felfogni, tárgyakat kategóriákba sorolni, felismeri magát a tükörben, rendelkezik bizonyos fokú memóriával és számfogalommal stb. Az ausztráliai Shark Bay-ben a delfinek eszközt is használnak: miközben az aljzat homokjában kutatnak táplálék után, csőrükben tengeri szivacsot tartanak, így védve bőrüket az éles kavicsoktól. A palackorrú delfin arra is képes, hogy más tengeri állatokat vagy embereket utánozzon. Fogságban tartott, de ezirányú idomításban nem részesült állatok medvefókákat, rájákat és teknősöket utánoztak felismerhetően. Egy delfin olyan ügyesen utánozta a medencéje ablakát belülről tisztító búvárt, hogy hamarosan rá is bízták az ablak tisztítását.

A palackorrú delfin, egyenként vagy kisebb csoportokban, viszonylag gyakran partra vetődik.

Természetvédelmi helyzete

A delfináriumokban leggyakrabban bemutatott faj a palackorrú delfin. Katonai célokra — víz alatti aknakeresésre, ellenséges békaemberek harcképtelenné tételére — is idomítják. Az élő állatok befogása egyes területeken jelentősen csökkentette a delfinek létszámát.

A palackorrú delfint vadásszák is, többek között Japánban, Nyugat-Afrikában, a Karib-tengeren és Peruban. Japánban csónakokkal és hálókkal a sekély partmenti vízbe terelik a delfineket, majd egyenként a partra vontatják és — néhány szerencsésebb állat kivételével, akik delfináriumokba kerülnek — a húsüzembe szállítják őket. — Videó a japán delfinvadászatról

A vadászaton kívül a palackorrú delfinekre veszélyt jelent a környezetszennyezés, élőhelyük elvesztése és az ember általi zavarás is. A skóciai Moray Firth delfinjeit jelenleg az oda tervezett tengeri szélerőművek veszélyeztetik. Nagy termete miatt a palackorrú delfin más delfinfajoknál ritkábban fullad meg a halászok hálóiban.

A palackorrú delfin természetvédelmi helyzetét számos tanulmány elemzi; mivel azonban ezek többsége a Tursiops truncatus és a Tursiops aduncus fajokat egyetlen fajnak tekinti, az egyes fajok helyzetéről nincs pontos információnk, ezért hivatalosan mindkét fajt az "adathiányos" (data deficient) kategóriába sorolták. Mindazonáltal kimondható, hogy a palackorrú delfin fennmaradását egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély.