Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Simahátú delfinek

Simahátú delfinek

A Lissodelphis nemzetségbe két faj tartozik: a déli simahátú delfin (Lissodelphis peronii) és az északi simahátú delfin (Lissodelphis borealis).

A simahátú delfinek legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy nincs hátuszonyuk. Ennek köszönhetik latin nevüket (a görög lisszosz jelentése "sima") is. Angol nevük rightwhale dolphin, a right whale az ugyancsak hátuszony nélküli simabálnák neve. A peronii szó a faj felfedezőjére, François Peronra, a borealis szó a faj északi elterjedési területére utal.

A simahátú delfinek kis termetű, karcsú állatok. A déli simahátú delfin átlagosan 1,8 m hosszú, a legnagyobbak 2,4 m körüliek. Az északi faj példányai nagyobbak, átlagosan 2 m hosszúak, de akár 3 méteresre is megnőhetnek. Súlyúk 60—70 kg, a legnagyobbak sem érik el a 100 kg-ot.

Testalkatuk sajátos. Az összes többi delfinfaj alakja oldalról összenyomott, a simahátú delfinek viszont vízszintesen nagyobb méretűek, mint függőlegesen. Orruk hegyes, az alsó ajkuk túlnyúlik a felsőn. Melluszonyaik hosszúak, hegyesek; hátuszonyuk, mint már említettem, egyáltalán nincs. Általában 170—180 foguk van, de lehet ennél több is; egy északi simahátú delfinnek 218 foga volt.

A déli simahátú delfin háta fekete, hasa, orra, melluszonyai fehérek. A farokuszony alsó oldala fehér, a felső oldala fehér vagy fekete is lehet. Az északi fajra jobban jellemző a fekete szín, orra és melluszonyai is feketék; az alsó állkapcsán van egy furcsa fehér csík. A Japán térségében élő alfajnak viszont fehérek a melluszonyai, csak a végük fekete. A fiatal állatok világosabb, barnás színűek, később megsötétednek. Mindkét fajból láttak már teljesen fehér példányt is.

A déli simahátú delfin a déli félteke mérsékelt övi tengereiben él. Afrika és Dél-Amerika nyugati partjai mentén, a hideg Benguela- és Humboldt-áramlást kihasználva, csaknem az Egyenlítőig felhatol. Az északi simahátú delfin csak a Csendes-óceán és melléktengerei (Japán- (Keleti-) tenger, Ohotszki-tenger, Bering-tenger) mérsékelt és hűvös területein fordul elő. Mindkét faj a nyílt tengereket kedveli, a part közelébe csak ritkán merészkednek.

A simahátú delfinek halakkal és tintahalakkal egyaránt táplálkoznak; az északi simahátú delfin egyik kedvence a mélytengeri lámpáshal. 30—100 tagú csoportokban élnek, de a déli faj esetében láttak már 1000 tagú csapatot is. Az északi simahátú delfinek más cetfajok társaságát is kedvelik, látták őket rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek, csendesóceáni fehérsávos delfinek, közönséges delfinek, Risso-delfinek és Dall-féle barnadelfinek társaságában is. Olyan is van, hogy a szürke bálnákat követik, meglovagolva a bálna által keltett hullámot. A déliek esetében eddig nem észleltek ilyesmit.

Az emberrel szemben viszont többnyire bizalmatlanok, és ha hajóval megközelítik őket, azonnal menekülésre fogják a dolgot. Ilyenkor nagy ugrásokkal távolodnak, s könnyen felismerhetők. Amikor viszont nyugodtan úsznak, mivel nincs hátuszonyuk, akár a fókákkal is összetéveszthetők.

Szaporodásukról nem sokat tudunk. Az északi simahátú delfinek áprilisban és májusban hozzák világra utódaikat.

Korábban igen ritka állatoknak tartották őket, de később kiderült, hogy viszonylag gyakoriak. Az északiak elég gyakran pusztulnak el a japán halászok hálóiban. A simahátú delfinek öngyilkosságra nemigen hajlamosak.

Vissza a tengeri emlősök kezdőoldalára