Espolarte - Feliciano, a kardszárnyú delfin - Fogaska története

Ez a történet szerencsére nem igaz. De érdekes, így elmondom.

Egy napon, miközben a Központi-óceán jeges vizében úszkáltam, különös hangokat halottam. Közelebb érve láttam, hogy egy sárga nyuszi és egy lila hód kapálózik a vízben, körülöttük pedig két vérszomjas cápa kering. Nagy barátja vagyok a kedves szőrös erdei állatkáknak, így gyorsan a segítségükre siettem. Elkaptam az egyik cápát, egy világos színű állat volt, kettéharaptam és lenyeltem.

Megkérdeztem a két kis állatot, kik is ők. A nyuszit Füleskének, a hódot Fogaskának hívták. Ellopták barátjuknak, Horogffy vidrának a csónakját, és tengeri kirándulásra indultak vele. Sajnos, nem volt Espolarte fenékdomborzati térképük (csak Ügyetlenke-féle térképük volt), így nekimentek egy sziklának. A csónak azonnal elsüllyedt. Mind a ketten jó úszók voltak, de addigra már alaposan kimerültek, így felajánlottam, hogy kiviszem őket a partra. Belekapaszkodtak a hátuszonyomba, és elindultunk.

Rá kellett jönnöm, hogy Füleske és Fogaska hőszigetelése közel sem olyan jó, mint az enyém. És aznap nagyon hideg volt. Azt mondtam hát, hogy bújjanak a számba, ott jó meleg van; Fogaska el is fogadta ezt. Füleske azonban egy gyáva nyúl volt, gyávább Tüsikénél, a kúszósülnél is. Csak azt hajtogatta, hogy meg akarom enni. Fogaska kényelmesen elhelyezkedett a számban, úgy, hogy a feje kívül volt, én pedig a víz fölé tartottam a fejét, hogy kapjon levegőt. Fogaska megnézte a fogaimat, megállapította, hogy nem lyukas egyik sem, és megígérte, hogy alkalomadtán ingyen kihúzza mindegyiket. Egyszer csak megláttam egy jégkockát, benne egy sárga nyuszival. Szegény Füleske...

Közeledtünk a parthoz. A Fák Vidám Barátai, Füleske és Fogaska kivételével, aggódva nézték a tengert. Kitátottam a számat, és Fogaska a nyelvem hegyén állva integetett nekik. Az állatkák zászlovakat vettek elő, tapsoltak örömükben. Édeske, a mókus, léggömböket fújt. Megálltam a móló végénél, Fogaskával a nyelvemen. Tüsike, aki a móló végén állt, egyet hátralépett, nekiütközött Édeske lufijainak, amelyek szétpukkantak. A pukkanástól úgy megijedtem, hogy lenyeltem Fogaskát.

Éreztem, ahogy Fogaska belülről dörömböl a gyomorfalamon. Gyorsan kitaláltam (mert nagyon intelligens vagyok), hogyan menthetjük meg Fogaska életét. Bátorka, a repülő mókus, elrepült a legközelebbi patikába hánytatószerért. Horogffy hazament egy oxigénpalackért. Megpróbáltam magamtól is hányni, de nem sikerült. Büdöske, a görény sietett segítségemre. Eldobta a Wunderbaum légfrissítőt, amit mindig a nyakában hordott, és maximális teljesítményre kapcsolta bűzmirigyeit. Tüsike, Édeske, Lopika, Táncoska és a többiek mind hányni kezdtek a borzasztó szagtól. Nevetke, a kismókus, aki mindig is érzékeny volt a szagokra (egyszer egy virág illatától is akkorát tüsszentett, hogy széthasadt a feje), rángatózni kezdett, és megdöglött. Rosszabbul is végződhetett volna az eset, ha Pofozka, a mackó, nem ragad kalapácsot és nem csapja agyon Büdöskét.

Visszajött Horogffy, és az oxigénpalackot bedobta a torkomba. Fogaska kinyitotta a szelepet, így megmenekült a fulladástól. Elkezdtem belülről felfújódni, óriási léggömbbé növekedtem, és felemelkedtem az állatkák feje fölé. Erről az esetről a Republic zenekar is megemlékezett. Akkor Fogaska elővett egy injekcióstűt, és belülről kiszúrt. Szétdurrantam, vérrel és húscafatokkal terítve be az állatokat. Maradványaim közt ott állt Fogaska, sértetlenül.


Balról jobbra: Füleske, Fogaska, Tüsike, Édeske, Büdöske, Nevetke, Pofozka

Ha többet akarsz megtudni Füleskéről, Fogaskáról, Tüsikéről, Nevetkéről, Büdöskéről és a többiekről, klikkelj ide!