Espolarte - Feliciano, a kardszárnyú delfin - Fóka Olivér története

2002-ben Fernolysszal Izlandra és Grönlandra készültünk. Később jelentkezett feröeri levelezőtársunk, Martin Morvendsen, hogy eljönne velünk. Morvendsen orcává akarja átképeztetni magát. Hallott arról, hogy Keiko, a világhírű színész Vestmannaeyjaron egy ilyen tanfolyamon vesz részt, és ő is ugyanoda akart beiratkozni.

Olvasd el Keiko igaz történetét!

Írtunk Keikónak. Keiko válasza kiábrándító volt. Olyan szar a tanfolyam, hogy ő is ott akarja hagyni. A nagyobb állatok vadászatáról csak elméletben tanulhatott.

Mivel Fernolys is és én is szenvedélyes fókavadászok vagyunk, elhatároztuk, hogy Morvendsennek és Keikónak megtanítjuk azokat a fókavadászati alapismereteket, amelyeket minden orcának ismernie kell. Első lépés: a fókák felkutatása.

Kevesen tudják, hogy a fókák mennyire intelligens állatok. Vannak köztük például kiváló fogorvosok. Nekem még sohasem volt bajom a fogaimmal, de ellenőrzésre én is egy fóka fogorvoshoz járok. Ez a fóka nemrég érzéstelenítés nélkül (öntudatos delfin nem fogad el injekciót a fogorvostól) végzett apycoectomiát egy kardszárnyú delfinen, és mindketten túlélték. A rossz fogorvosok gyorsan kiszelektálódnak.

Ma már szinte minden fókának van saját Internet- hozzáférése, és naphosszat e-maileket küldözgetnek egymásnak. Ezért hát az utazas.com-on hirdetést adtam fel: Izlandi utazásunkhoz útitársnak jelentkező fókát keresek. Aláírás: El Espolarte.

Még aznap megjött a válasz. Egy Isafjörðurban élő fóka, bizonyos Olivér jelentkezett. Ő nyomdász, mégpedig ofszet fényszedő mester, nagyon unja a fjordot, a cséreket és a lundákat. Vigyük magunkkal.

Akik ismerik politikai nézeteimet, tudják, hogy hazaáruló vagyok. Az eredeti már elkelt, most a kicsinyített másolatot árulom. Ez a hír azonban még az én szívemet is megdobogtatja. A magyar világnyelv: egy spanyol orca és egy izlandi fóka magyarul levelez egymással!

Vestmannaeyjarnál csatlakozott hozzánk Keiko. Én őt addig csak a filmvászonról ismertem. Kicsit megváltozott a Free Willy óta, meghízott, talán nőtt is, mindenesetre ő volt köztünk a legnagyobb. A hátuszonya azóta sem egyenesedett ki. Keikóval gyorsan jóbarátok lettünk.

Amikor azonban megérkeztünk Isafjörðurba, egyetlen fókát sem láttunk. Kérdezgettük a lundákat és a halfarkasokat, hol lakik ez az Olivér, de nem kaptunk használható választ. A környező fjordokban láttunk ugyan fókákat, de mind a parton, a dagályvonalon túl tartózkodtak, és a szemünkbe nevettek. De még a halak is elbújtak. Az egész nyugati fjordvidéken semmi eleséget sem találtunk.

Bosszúsan és éhesen mentünk tovább Grönland felé. Ott azután alaposan kitomboltuk magunkat.

Hagytuk, hogy Keiko fogja meg az első fókát. Meg is fogta, úgy tartotta a foga között, mint a hímes tojást, és azt mondta, hogy ő ezt a kis ártatlanságot nem képes bántani. Inkább visszaköltözik a newporti akváriumba. Akkor a kis ártatlanság megharapta Keiko alsó ajkát, úgy, hogy vérzett. Keiko rögtön megfeledkezett a jó szívéről, és úgy kettéroppantotta a kisfóka gerincét, hogy magam sem csináltam volna jobban. Estig Keiko öt fókakölyköt evett meg, alaposan el is rontotta a gyomrát.

Martin kijelentette, hogy őhozzá nem méltó az ilyenfajta érzelmeskedés, és ő aztán egyetlen fókát sem fog megsajnálni. Elment egyedül oda, ahol a fókák a legsűrűbben voltak. Azok persze nem féltek tőle. Közöttük úszkált egy darabig, nézegette őket, kiválasztotta a legkövérebbet, és beleharapott a fenekébe. Szegény fóka alaposan elcsodálkozhatott. Azután jöttek az újabb harapások. A tizedik után a fóka megelégelte a dolgot, és megdöglött. Martin csak a felét bírta megenni.

Persze Fernolys és én is jól belakmároztunk a fókákból. Kipukkasztottunk egy hólyagos fókát is.

Visszamentünk Izlandra. Olivérről meg is feledkeztünk. Egyszer csak megjelent egy lunda, és azt kérdezte, nincs-e köztünk Espolarte, akit Fóka Olivér vár vacsorázni. Eleget tettünk a szíves meghívásnak. Olivér egy szép nagy kúposfóka, olyan kövér, hogy mindannyian jóllakhattunk volna belőle, különösen, hogy Keiko még mindig a hasát fájlalta, Martin pedig kijelentette, hogy nincs jobb a friss tintahalnál. De Olivér más ételekre gondolt. Az éléskamrája tele volt jobbnál jobb Globus konzervekkel, izlandi rothasztott cápahússal, és volt két hatalmas tartály élő édesvízi hala. Úgy megvendégelt bennünket, hogy neki nem maradt hely a gyomrunkban.

Vacsora után hosszan beszélgettünk Olivérrel. Ő eredetileg nyomdász, ofszet fényszedő mester. Kértem is tőle árajánlatot az ESPOLARTE Magyarország-térkép nyomtatására, de kiderült, hogy a nyomdát bezárták, és ő azóta szőlőt termeszt saját melegházában. Igen jól keres vele, mert Izlandon senki másnak sincs szőlője. Olivér háza egyébként azokhoz a halnevelő telepekhez hasonlít, amelyek az északi fjordokban mindenütt megtalálhatók.

Fóka Olivér kérte, hogy szükség esetén vegyük igénybe a vákuumos WC-t, mert a szőlő számára fontos tápanyagokat a delfintrágya a birka- és fókatrágyánál jóval nagyobb mennyiségben tartalmazza. Kérését teljesítettük, Keiko kivételével.

Másnapra is ott maradtunk. Reggel Olivér azt javasolta, hogy nézzük meg az ő videófelvételeit, amiket az izlandi partvidékről készített. Ez egész napos programot jelentett volna. Martinnal hajlottunk is arra, hogy megnézzük. Fernolys azonban megtalálta Olivér kazettái között az Hasta que llegó su horca című spanyol filmalkotást, Keiko pedig a Gyaloggaloppot, így végül ezeket néztük meg. Nekem legjobban a kard nyúl barlangjában játszódó jelenet tetszett. Ebédre Olivér négy jól hízott birkát hozatott a brúi paraszt nyájából. Ezeket az állatokat eszik Izlandon az emberek is, de ők állítólag a szőrük nélkül. Ebéd után Olivér megkínált bennünket saját vörösborával. Este diavetítést tartott legszebb képeiből, zenekísérettel. Utána együtt énekeltünk.

Olivér kicsit többet ihatott a kelleténél, mert arról kezdett beszélni, hogy ő a világ ura, ő vigyáz arra, hogy a Föld nehogy a Napba zuhanjon, hogy a hegyek ne süllyedjenek a tenger alá stb. Úgy látszik, fókáknál gyakori ez a nagyzási hóbort. Fernolys ajánlotta, hogy egy harapással véget vet ennek a világuralomnak, én azonban leintettem, mert megkedveltem ezt a furcsa figurcát.

Olivér tovább is marasztalt volna bennünket. Keikónak, Fernolysnak és nekem javasolta, hogy próbáljunk ki néhány receptet, amit feröeri utazásán tanult. Mi azonban továbbindultunk Breidhamerkurjökull felé.

Keikót és Martint hívtuk, tartsanak velünk Patagóniába. Keikót azonban Norvégia érdekelte jobban, így elbúcsúztunk tőle; soha többé nem láttam. Másfél évvel később értesültünk arról, hogy a norvég partok közelében tüdőgyulladásban meghalt; halálhíre mindannyiunkat mélyen lesújtott. Martin elindult velünk délnek, de a Kanári-szigeteknél úgy döntött, ott marad. Meg tudom érteni. Olivérrel azóta is levelezünk. Jövő nyáron meg is akarom hívni magamhoz.

Olivér olyan bátorságnak, hazafiasságnak és vendégszeretetnek adta tanújelét, amit a fókákról addig el sem tudtam képzelni. Büszke vagyok arra, hogy a hideg sarki tájak e nem mindennapi alakját barátaim közé sorolhatom.