Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Palackorrú delfin

Palackorrú delfin

Közönséges palackorrú delfin (Tursiops truncatus)

Kelet-ázsiai palackorrú delfin (Tursiops aduncus)


Palackorrú delfinek. Fotó: Isabel Guzmán

Rendszertani helye

A palackorrú delfin minden bizonnyal a legismertebb delfinfaj, a legtöbb embernek a delfin szóról ez az állat fog az eszébe jutni. Ez az a faj, amelyet a delfináriumokban a leggyakrabban bemutatnak. A palackorrú delfin a cetek (Cetacea) rendjén és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.

Az ókor óta ismert. Tudományos leírását George Montagu készítette el 1821-ben egy az angliai Devonshire-ben partra vetődött példány alapján. Ő a Delphinus truncatus nevet adta az állatnak; truncatus jelentése 'csonka', és a delfin tömpe végű csőrére utal. 1843-ban Gray hozta létre a Tursio nemzetségnevet, amely később Tursiops alakra változott.

1832-ben Ehrenberg a Vörös-tenger partján talált elpusztult állatok alapján leírt egy hasonló fajt; ennek mai tudományos neve Tursiops aduncus. Csak az 1990-es évekre vált általánosan elfogadottá, hogy a Tursiops aduncus valóban új faj.

Sok más tudós is megpróbálkozott további palackorrúdelfin-fajok leírásával, de ezeket a tudományos közvélemény nem tekinti önálló fajnak. Jelenleg úgy tűnik, hogy a Tursiops gilli vagy gillii a Tursiops truncatus egy alfaja; a Tursiops nuuanu ennek egy változata; a T. gephyreus és a T. pervimanus a Tursiops truncatus változatai; a T. abusalem, a T. catalania, a T. dawsoni, a T. hamatus, a T. fergusoni, a T. gadamu és a T. perniger pedig a Tursiops aduncus változatai. Egyesek megkülönböztetik a Tursiops truncatus ponticus alfajt is.

Elnevezései

Az alább felsorolt nevek mindkét fajra vonatkoznak.

Angol szövegben, ha ki akarják emelni, melyik fajról van szó, a Tursiops truncatus fajt common bottlenose dolphin, a másikat Indo-Pacific bottlenose dolphin névvel illetik. A két fajnak természetesen bejáratott magyar neve sincs, javasolhatom a közönséges palackorrú delfin és a kelet-ázsiai palackorrú delfin neveket.

Leírása

A cetek között kicsinek, a delfinek közt viszonylag nagynak számít. Hossza átlagosan 3 m, max. 4,2 m; súlya átlagosan 200 kg, de az eddig lemért legnagyobb példány 650 kg-ot nyomott. Az újszülött állatok hossza 1 m, súlyuk 32 kg. Jellemző, hogy a hideg éghajlaton élő palackorrú delfinek nagyobbak, mint meleg égövi társaik: a skóciai Moray Firthben az állatok átlagos hossza 4 m, míg Floridában csak 2,5 m. A partközelben élő palackorrú delfinek többnyire kisebbek, mint a nyílt tenger lakói.

Teste vaskos, de áramvonalas, tehát nem olyan, amilyennek az alábbi ábra mutatja. Csőre viszonylag rövid, lekerekített, 7—8 cm-es, alsó állkapcsa túlnyúlik a felsőn. Ívelt metszésű szája miatt olyan, mintha állandóan mosolyogna. Az alsó és a felső állkapocsban is egy-egy oldalon általában 24—25 fog van. A hátuszony nagy és hátrafelé görbül.


Palackorrú delfin egy cseh állathatározó szerint

Színe szürke; háta sötétebb, hasa világosabb. Oldalán egy világos sáv húzódik a szemtől a melluszonyig. A fiatal állatok bőre enyhén kékes ányalatú. Idős példányok hasán gyakran pöttyök jelennek meg.

A Tursiops aduncus valamivel kisebb és karcsúbb testű a közönséges palackorrú delfinnél, bőre sötétebb és barnás árnyalatú, hátuszonya keskenyebb és erősebben görbült.

Elterjedési területe

A meleg és a mérsékelt övi tengerekben világszerte előfordul. Elsősorban a partmenti sekély vizeket kedveli, folyótorkolatokba is felúszik. Egy mintegy 30 állatból álló csoport a portugáliai Sado folyó deltatorkolatában él. Néha azonban a parttól több száz kilométerre is találkozni lehet ezzel a fajjal. — Képek a Sado torkolatvidékén élő delfinekről

A Tursiops aduncus faj India, Délkelet-Ázsia, Dél-Kína, Indonézia, Ausztrália partjai mentén él. A Tursiops truncatus gillii alfajjal a Csendes-óceánban, a Tursiops truncatus ponticus alfajjal a Fekete-tengerben találkozhatunk.

Felismerése

A palackorrú delfin általában nem fél az embertől, így a tengeren könnyen megközelíthető. Többnyire azonban csak hátuszonya és ívelt háta látható, jellegzetes formájú fejét ritkán emeli a felszín fölé. Ezért összetéveszthető a hosszúcsőrű delfinekkel (Stenella fajok) és a barázdásfogú delfinnel (Steno bredanensis), amelyektől a következőkben különbözik:

A parton talált elpusztult állat felismerhető testalkatáról és csőre formájáról. Gerince 65 csigolyából áll, 14 pár bordája van.

Életmódja, viselkedése

A palackorrú delfin leggyakrabban a part közelében, a sekély tengerfenéken élő halakkal táplálkozik, de megfogja például az angolnát, a harcsát, a ráját, a kisebb cápákat, a remeterákot, a pért, az érdesfarkú halat is. A brit partok mentén a palackorrú delfinek rendszeresen megtámadják és megölik a barna delfineket (Phocaena phocaena), de nem eszik meg őket. Gyakran csoportosan halásznak, egy halrajt több delfin körülvesz, és felváltva elkapnak egy-egy halat. A halakat néha farkukkal ütik agyon. Egy palackorrú delfinnek naponta 8—15 kg táplálékra van szüksége.

Udvarláskor a hím S alakba görbíti testét, majd az állatok csőrükkel és mell- és farokuszonyukkal egy óra hosszat vagy még tovább simogatják egymást. Maga a párzás mindössze 30 másodpercig tart. A nőstény 12 havi vemhesség után egyetlen utódot hoz a világra, amelyet egy éven át szoptat, így kétévenként képes szaporodásra. A palackorrú delfin az ivarérettséget 6 éves korában éri el, és átlagosan 25—30 évig él.

Ha a felszín közelében mozog, a palackorrú delfin percenként 2—3 alkalommal vesz levegőt. Ritkán merül le egy percnél hosszabb időre, bár észleltek már 10 percig tartó merülést is, amelynek során az állat 600 m mélységet ért el. Ez a delfinfaj rendkívül ügyes mozgású, képes 5 m magasra ugrani, bár ritkábban ugrik, mint például a közönséges delfin (Delphinus delphis). Szívesen meglovagolja a hajók által keltett, vagy a part mentén kialakuló hullámokat.


Fotó: Isabel Guzmán

Rendkívül változatos sípoló, tapsoló, röfögő, recsegő, csattogó, pöfögő hangokat ad ki. Minden egyes példánynak van egy saját, társaiétól különböző hangjele. A palackorrú delfin ekholokációs képessége valamennyi delfinfaj között a legfejlettebb, másodpercenként 1000-nél is több hangimpulzust bocsát ki, és a visszaérkező hanghullámok alapján tájékozódik. Képes arra, hogy az egyes fémeket a róluk visszaverődő hang alapján megkülönböztesse.

Általában kisebb, legfeljebb 15 állatból álló csapatokban él, de észleltek már 1000 fős "iskolákat" is. A csapat tagjai egymást segítik; például az ellés során két nőstény is az anya segítségére van. Ha a csapat szokatlan tárggyal találkozik, akkor egy állat előremegy és megvizsgálja a tárgyat, hogy nem jelent-e veszélyt rájuk. Közösen védekeznek az őket fenyegető ragadozókkal, például cápákkal szemben is. A palackorrú delfin gyakran látható más cetfajok, így rövidszárnyú gömbölyűfejű delfinek (Globicephala macrorhynchus), déli simabálnák (Eubalaena australis) és hosszúszárnyú bálnák (Megaptera novaeangliae) társaságában.

Az embertől nem fél, sőt sok esetben kifejezetten barátságosan viselkedik. Egyes helyeken, így Mauritániában és a brazíliai Laguna környékén, a palackorrú delfinek együttműködnek a halászokkal, segítenek nekik a halakat a hálóba terelni, s cserébe részesednek a zsákmányból. Másutt magányos delfinek (mint például az írországi Fungie) vagy egész csapatok (mint az ausztráliai Monkey Mia delfinjei) a kikötőket vagy a fürdőhelyeket keresik fel rendszeresen, és a turistákat szórakoztatják.

A palackorrú delfint az egyik legintelligensebb állatként tartják számon; Douglas Adams Viszlát, és kösz a halakat! című regénye szerint ők a Föld második legértelmesebb faja, megelőzve a harmadik helyre szorult embert. Ha ez nem is igaz, a palackorrú delfin a vizsgálatok szerint sokféle kognitív képességgel rendelkezik: egy e célra kifejlesztett mesterséges nyelven képes összetett állításokat megérteni, gesztusokat felfogni, tárgyakat kategóriákba sorolni, felismeri magát a tükörben, rendelkezik bizonyos fokú memóriával és számfogalommal stb. Az ausztráliai Shark Bay-ben a delfinek eszközt is használnak: miközben az aljzat homokjában kutatnak táplálék után, csőrükben tengeri szivacsot tartanak, így védve bőrüket az éles kavicsoktól. A palackorrú delfin arra is képes, hogy más tengeri állatokat vagy embereket utánozzon. Fogságban tartott, de ezirányú idomításban nem részesült állatok medvefókákat, rájákat és teknősöket utánoztak felismerhetően. Egy delfin olyan ügyesen utánozta a medencéje ablakát belülről tisztító búvárt, hogy hamarosan rá is bízták az ablak tisztítását.

A palackorrú delfin, egyenként vagy kisebb csoportokban, viszonylag gyakran partra vetődik.

Természetvédelmi helyzete

A delfináriumokban leggyakrabban bemutatott faj a palackorrú delfin. Katonai célokra — víz alatti aknakeresésre, ellenséges békaemberek harcképtelenné tételére — is idomítják. Az élő állatok befogása egyes területeken jelentősen csökkentette a delfinek létszámát.

A palackorrú delfint vadásszák is, többek között Japánban, Nyugat-Afrikában, a Karib-tengeren és Peruban. Japánban csónakokkal és hálókkal a sekély partmenti vízbe terelik a delfineket, majd egyenként a partra vontatják és — néhány szerencsésebb állat kivételével, akik delfináriumokba kerülnek — a húsüzembe szállítják őket. — Videó a japán delfinvadászatról

A vadászaton kívül a palackorrú delfinekre veszélyt jelent a környezetszennyezés, élőhelyük elvesztése és az ember általi zavarás is. A skóciai Moray Firth delfinjeit jelenleg az oda tervezett tengeri szélerőművek veszélyeztetik. Nagy termete miatt a palackorrú delfin más delfinfajoknál ritkábban fullad meg a halászok hálóiban.

A palackorrú delfin természetvédelmi helyzetét számos tanulmány elemzi; mivel azonban ezek többsége a Tursiops truncatus és a Tursiops aduncus fajokat egyetlen fajnak tekinti, az egyes fajok helyzetéről nincs pontos információnk, ezért hivatalosan mindkét fajt az "adathiányos" (data deficient) kategóriába sorolták. Mindazonáltal kimondható, hogy a palackorrú delfin fennmaradását egyelőre nem fenyegeti közvetlen veszély.