Espolarte - Tengeri emlősök - Cetek - Kardszárnyú delfin - Vadászata

"Ott levágák Felíciánt a király cselédi." (Arany János)

A kardszárnyú delfin és a cetvadászat

A kardszárnyú delfin sohasem tartozott a cetvadászok fő zsákmányai közé. Termete sokkal kisebb a nagy bálnákénál, útvonalai kiszámíthatatlanok, azonkívül nehezebb a víznél, tehát halála után elsüllyed, emellett embereket szétszaggató ragadozó hírében állt. Mindez elég volt ahhoz, hogy a bálnavadászok ne kívánatos zsákmányként, hanem esetleg kellemetlen konkurrensként tekintsenek a delfinekre. Az elejtett bálnákba belekóstoló delfineket néha megszigonyozták, de nemigen dolgozták fel őket. Melville a Moby Dickben azt írja: "A Gyilkost sohasem vadásszák. Semmit sem hallottam arról, hogy milyen olajat lehet készíteni belőle."

Ausztrália partjainál, a Twofold-öbölben, lelkiismeretlen orcák még szövetségre is léptek a bálnavadászokkal. A Davidson család tagjai még az 1920-as években is evezős csónakokból, kézi szigonyokkal vadásztak hosszúszárnyú bálnákra. A kardszárnyú delfinek vadászkutyákként terelték a bálnát a cetvadászok elé, megvárták, hogy a szigonyok elvégezzék romboló munkájukat, majd elfogyasztották a megölt bálna ajkait és nyelvét. A delfinek saját nevet is kaptak a cetvadászoktól. A vezérállat, Öreg Tom, 1930-ban döglött meg.

A huszadik század közepe táján, amikor a nagy bálnákból már nem sok maradt, a cetvadászok ráfanyalodtak a kisebb cetekre is. A kisebb cetek közül négy faj bizonyult gazdaságilag hasznosíthatónak: a Minke-bálna, a kacsacsőrű cet, a gömbölyűfejű delfin és a kardszárnyú delfin. Voltak, akik puszta szívjóságból javasolták a kardszárnyú delfinek tervszerű leöldösését, hiszen a kevés életben maradt nagy bálnát most már védelmezni kellett a ragadozók ellen.

1950 és 1980 között mintegy 6000 kardszárnyú delfint vágtak le élete meleg tavaszi lobogásában. Ebből a mészárlásból főleg három ország vette ki a részét: a Szovjetunió, Norvégia és Japán. Egyedül 1980 első három hónapjában 916 kardszárnyú delfin lett az orosz bálnavadászok áldozata. A norvég delfinvadászat két csúcséve 1970 és 1979 volt: ezekben az években több, mint kétszáz állatot dolgoztak fel kutya- és macskaeledellé. Japánban az 1960-as években érte el csúcspontját a kitermelés; ők részben maguk ették meg az állatok húsát, részben trágyának hordták ki a földekre. Ezenkívül Dánia, Dél-Korea, Izland, Dél-Afrika, Kanada, az USA, Peru, Chile és közelebbről nem meghatározott karibi államok ejtettek el kardszárnyú delfineket.


Kardszárnyú delfinek egy szovjet cetvadászhajó fedélzetén

Ebben a vadászati statisztikában az USA mindössze három elejtett állattal szerepel. Tudni kell azonban az amerikai fegyveres erők által elkövetett vérengzésekről. Mint ismeretes, Izlandon egy nagy amerikai légi és tengerészeti támaszpont működik. 1956-ban az izlandi halászok, akik a heringállomány csökkenéséért a delfineket tették felelőssé, a kormányhoz fordultak segítségért, azok viszont az amerikai haditengerészet segítségét kérték. Az amerikaiak gépfegyverekkel, rakétákkal és mélységi bombákkal több száz kardszárnyú delfint pusztítottak el. Hasonló mészárlásra 1964-ben is sor került.

Az 1980-as években a legtöbb ország felhagyott a kereskedelmi célú cetvadászattal. Ma csak Norvégia, Izland és Japán foglalkozik ilyesmivel; ez a vadászat a csukabálnára (Balaenoptera acutorostrata) és a közönséges barázdás bálnára (Balaenoptera physalus) irányul.

A nemzetközi egyezmények lehetővé teszik, hogy azok a népcsoportok, amelyek kultúrája elválaszthatatlanul kapcsolódik a cetvadászathoz, továbbra is elejthessenek ceteket. Így például az eszkimók ma is vadásznak bálnákra, és időnként kardszárnyú delfineket is elejtenek. 1977-ben például a kanadai Pangnirtung mellett 14 példány került az eszkimók éléskamráiba. Ott az állatok maguk úsztak ki a partra, így a vadászoknak könnyű dolguk volt. Grönlandon 2003. március 20-án az eszkimók puskával lőttek le három kardszárnyú delfint, és a tetemekről csak a szalonnát fejtették le, a húst hagyták megrothadni.

Önfenntartási célú cetvadászattal foglalkoznak az egyébként szőke hajú, autón járó és tekintélyes méretű piramisokat építő feröeriek is. Fő zsákmányuk a gömbölyűfejű delfin. Néha azonban más delfineket is leölnek, 1978 júliusában például egy 31 tagú kardszárnyúdelfin-csapatot. 1988 óta a statisztikák szerint nem ejtettek el orcákat.

Nincs adat arról, hány állatot pusztítottak el a zsákmányukat féltő halászok, valamint az unalomból lövöldöző sportemberek. Elgondolkodtató azonban, hogy az 1960-as és 70-es években a kanadai és amerikai vizekben élve befogott kardszárnyú delfinek egynegyede viselte testén lövések nyomait.

Mindezek mellett kimondható, hogy a kardszárnyú delfinek viszonylag olcsón megúszták a dolgot. A tengeri emlősök legtöbb jól ismert fajának esetében ez a fejezet sokkal hosszabb és sokkal véresebb lett volna.