Espolarte - Tengeri emlősök - Úszólábúak - Grönlandi fóka

Grönlandi fóka


A grönlandi fóka az a fókafaj, amelyet az állatvédők jóvoltából világszerte talán legtöbben ismernek: a fekete szemű, hófehér szőrű, gömbölyded kölykök képét mindenki láthatta.

Ennek a fajnak a latin nevével kapcsolatban nincs egyetértés: egyesek a Pagophilus groenlandicus nevet fogadják el, mások szerint viszont ez a faj is a Phoca nemzetségbe tartozik, és a Phoca groenlandica név illeti meg. Pagophilus jelentése "jégkedvelő", ami igen találó elnevezés. A faj angol neve harp seal, "hárfafóka", ami a felnőtt állatok hátán látható hárfaszerű rajzolatra utal.

Egy átlagos grönalndi fóka 160—170 cm hosszú, és 130 kilót nyom. A hímek alig valamivel nagyobbak a nőstényeknél. Az újszülött kölykök 85 cm hosszúak.

Az újszülött borjak sárgás színűek, de már háromnapos korukra kialakul fehér bundájuk. Három—négy hetes korukban levedlik ezt a szőrzetet. Ettől kezdve bundájuk rövidebb, ezüstös színű, kis fekete foltokkal tarkított. Ilyenkor beater-nek nevezik őket. Egyéves korukra foltjaik nagyobbakká válnak, ilyenkor nevük bedlamer. Négyéves korukra a foltok az állat hátán íves alakzatba rendeződnek. A teljesen kifejlett állatok szürkés színűek, fejük és farkuk fekete, mellső uszonyaik fehérek, hátukon jellegzetes fekete, hárfaszerű rajzolat látható. Ezt a mintázatot a hímek 7 éves korukra, a nőstények pedig csak 12 éves korukra érik el.

A grönlandi fókák szaporodási időszakukban három földrajzi térségben tartózkodnak: a Fehér-tengeren, Jan Mayen környékén és Newfoundland térségében. A szaporodási időszakon kívül több ezer kilométerre is eltávolodnak innen; ilyenkor előfordulnak a Hudson-öbölben, a Barents- és a Kara-tengerben, Grönland, Izland és Norvégia partjainál.

Rákokkal és halakkal táplálkoznak; a halak közül kedvenceik a hering, a tőkehal és az óriás laposhal. Táplálékukért 250 m mélyre is lemerülnek.

Fő természetes ellenségük a jegesmedve. A Fehér-tengeren a fiatal állatokat a rozmárok is széttéphetik. Az összetorlódó jégtáblák is agyonnyomhatják a közéjük került fókákat.

Kedvelik a társaságot. A szaporodási időszakban több tízezer fóka gyűlik össze viszonylag szűk területen, de vándorlás közben is kialakulnak több száz fős csapatok.

A szaporodási időszak februárban és márciusban van. A nőstények a jégtáblákon hozzák világra kölykeiket, és 12 napig szoptatják őket. Ezalatt a kölykök 10—12 kg-os születési súlyukról 30—35 kilóra híznak; mire azonban maguk is megtanulnak halat fogni, legalább tíz kilót fogynak. Az elválsztás után a nőstény kész a párosodásra. A hímek a jégtáblák közt úszkálva víz alatti kiáltásokkal és légbuborékok fújásával udvarolnak a nőstényeknek, de nem verekszenek a párzás jogáért.

A nőstények 5—6, a hímek 7—8 éves korukra válnak ivaréretté. Megfigyelték, hogy azokon a vidékeken, ahol a vadászat megritkította őket, a fókák korábban érik el az ivarérettséget. 35 évig élhetnek.

A grönlandi és észak-amerikai eszkimók ősidők óta vadásztak a grönlandi fókákra. Húsukat megették, bőrükből sátrat, csizmát, csónakot készítettek. Egy hagyományos eszkimó kajakhoz 5 gyűrűsfóka és egy grönlandi fóka bőrét kell felhasználni. A megölt fókák száma azonban az állomány létszámához képest elenyésző maradt.

Az európaiak a 18. század végén kezdtek el a grönlandi fóka kereskedelmi célú vadászatával foglalkozni. A newfoundlandi térségben a vadászat a 19. század közepén érte el csúcspontját: 1832-ben 744 ezer fókát öltek meg, igaz, ezek között néhány százaléknyi hólyagos fóka is volt. Volt olyan időszak, amikor több mint tízezer ember vett részt a fókák gyilkolásában. A későbbiekben a vadászat mértéke csökkent, de még az 1970-es években is több mint százezer fókát öltek meg évente. A Fehér-tengeren 1867-ben kezdődött meg a vadászat, és 1925-ben ejtették el a legtöbb fókát (460 ezret). A Jan Mayen-i térségben a vadászat sohasem ért el ilyen méreteket.

Az 1980-as—90-es években Kanadában szünetelt az iparszerű fókavadászat, a kilencvenes évek közepén azonban újraindult. Az évente elejthető fókák számát 300 ezerben korlátozták, és megtiltották a háromhetesnél fiatalabb, fehér bundájú kisfókák megölését — kivéve saját fogyasztás céljára. Sok vadász azonban ezeket a kölyköket is megöli. Olyanok is vannak, akik engedély nélkül vadásznak fókára; sok sebesült fóka pedig a vízbe ugrik és ott pusztul el, s ezek nem jelennek meg a statisztikákban. Így az elpusztított fókák száma elérheti a 450 ezret.

A korábbi időszakban a vadászat főleg az egészen fiatal kölykökre irányult. Ezekre a teljesen ártalmatlan állatkákra senki sem akart golyót pazarolni. Megölésükre a hakapik nevű célszerszámot használták. Ennek a csákányszerű eszköznek van egy tompa és egy éles hegye. A kisfókát először a tompa végével kell fejbevágni, ettől elkábul, ezután jöhet a halálos csapás a hakapik élesebb végével. Van egy olyan előírás is, hogy minden fejbevágott fókánál ellenőrizni kell, hogy a koponya csakugyan beszakadt és a pupillareflex megszűnt, s csak ezután lehet hozzáfogni a fóka megnyúzásához vagy a következő fóka kivégzéséhez. Most azonban főleg fejlettebb állatokra vadásznak, s ezeket többnyire puskával lövik le. Ilyen esetben nem kötelező meggyőződni a halál beálltáról. Márpedig általában a lövések sem okoznak azonnali halált, így a fókákat gyakran elevenen nyúzzák meg, vagy pedig hosszas szenvedések után múlnak ki. Egy ilyen döglődő fóka látható az alábbi képen.


A grönlandi fókákat, jóval kisebb mennyiségben, de a norvégok, az oroszok és a grönlandi eszkimók is vadásszák. Norvégiában évi 20 ezerben korlátozták az elejthető fókák számát; ebből 15 ezret Jan Mayen térségében, 5 ezret pedig a Fehér-tengeren ölnek meg. A norvég törvények szerint a szopós kölyköket nem szabad leölni.

Az oroszok viszont kizárólag a néhány hetes kölykökre vadásznak. Évente 35 ezer fókát ölnek le, ebből 5 ezer a fókafarmokról származik. Utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a fehérbundás kölyköket a parton kialakított karámokba zárják, megvárják, amíg bundájukat fehérről pöttyösre cserélik, s akkor agyonverik őket. Az oroszországi fókavadászatot ábrázolja az alábbi kép.


Grönlandon 100 ezer fókát ölnek meg évente. Nem mindegyiket eszik meg maguk az eszkimók, a bőr és a hús egy része a nemzetközi kereskedelmi forgalomba kerül. A Grönlandon készült fókakolbászt Kínába is exportálják.

Becslések szerint Kanada partjai mentén 4—6 millió grönlandi fóka élhet. 300 ezren élhetnek Grönland és Jan Mayen térségében, 1,2 millióan pedig a Fehér-tengeren. Valószínű azonban, hogy az ilyen mértékű vadászat az állomány csökkenésével fog járni.

További információ a vadászatról (ha ennyi nem volt elég)