Espolarte - Tengeri emlősök - Úszólábúak - Hólyagos fóka

"Buborék, ó, buborék,
színejátszó, csodaszép.
Emitt piros, amott kék —
az orromból jött ki elébb."

(Laár András)

Hólyagos fóka

A hólyagos fóka (Cystophora cristata) magyar és latin nevét (utóbbiban felismerhető a ciszta szó) egyaránt arról a furcsa hólyagról kapta, amelyet a hímek szoktak fújni az orrukból. Angol neve "csuklyás fóka", ami ugyanerre a testrészre utal.

Ez a faj nagy termetű, a hímek 3 m hosszúra és 400 kg súlyúra nőhetnek meg, de a nőstények is elérik a 2,4 méteres hosszat és a 300 kilót. A borjak 1 m körüli hosszal és 20—30 kilós súllyal születnek. A felnőtt állatok alapszíne ezüstös, szabálytalan sötét foltokkal, fejük és uszonyaik feketék. A fiatal borjak háta kékesszürke, hasuk fehéres színű.

Legsajátosabb testrészük a már említett hólyag. Ez a fekete bőrzsák a hím fókák orrüregéhez csatlakozik. Amikor a fóka ingerült, futball-labda nagyságú hólyaggá fújja fel. Ha a potenciális ellenfelet ez sem riasztja el, akkor a fóka egy sokkal gusztustalanabb, vörös hólyagot fúj az orrnyálkahártyájából. A hólyagokat a víz alatt is fel tudják fújni, és alakjukat is változtatni tudják.

A hólyagos fókák az Atlanti-óceán északi részén élnek. Szaporodási időszakban (tél végén és tavasszal) főleg három térségben tartózkodnak: a Jan Mayen-sziget körül, Labrador és a Szent Lőrinc-öböl vidékén (ezt a vidéket nevezik Frontnak is), és Grönlandtól nyugatra, a Davis-szorosban. Nyáron, vedlés idején, a Grönland és Izland közötti Dánia-szorosban, valamint Grönland északkeleti partjainál gyűlnek össze. Ezeken az időszakokon kívül nagy területeket bejárnak. Gyakoriak Grönland, a Spitzbergák térségében, de láttak már hólyagos fókát Portugáliában, Floridában és a Jenyiszej torkolatvidékén is. Arra is volt példa, hogy a Szent Lőrinc-folyón egészen Montrealig felúsztak; egy nőstény pedig az Északnyugati-átjárón eljutott a Csendes-óceánba, a kaliforniai San Diegóba.

A szaporodási időszak márciusban és április első felében van, de egy adott területen csak két—három hétig tart. Az anyák a sodródó jégtáblákon hozzák világra kicsinyeiket. A hólyagos fóka teje 60 % zsírt tartalmaz. Ezzel a sűrített tejjel az anya mindössze 4 napig szoptatja a kölykét, ami minden emlős között a legrövidebb időtartam, de ez is elég ahhoz, hogy a kisfóka megduplázza a súlyát. Ezalatt az anya minden veszélytől bátran védelmezi a kicsit.

Az ötödik napon a nőstény hajlandó a párosodásra. A hímek vetélkednek a párzás lehetőségéért, és ezalatt nemcsak léggömböket fújnak, hanem csúnyán meg is harapják egymást. Egy nőstényért tíz hím is verekedhet. A párzás a vízben történik. A hím szeriálisan monogám, ami azt jelenti, hogy nem próbál egyszerre több nőstényt megszerezni, mint a háremet tartó oroszlánfókák vagy elefántfókák, de ha sikerült befedeznie egyet, akkor otthagyja, és keres egy másikat, amelyik pár nappal később kerül fogamzóképes állapotba.

A nőstények 3—4 éves korukban válnak ivaréretté. A hímek 4—6 éves korukban szintén ivarérettek, de csak évekkel később erősödnek meg annyira, hogy sikerrel verekedhessenek a párzás jogáért. 35 évig élhetnek.

Ügyesen merülnek, 1000 méteres mélység elérésére is képesek, és 50 percig maradhatnak a víz alatt. Étrendjükön szerepel a halak közül a tőkehal, az óriás laposhal, a vörös márna, továbbá polipok, tintahalak, rákok. A szaporodási időszakban sem a hímek, sem a nőstények nem táplálkoznak. Őket magukat, főleg kölyökkorukban, megehetik a jegesmedvék, esetleg a kardszárnyú delfinek is.

Vadászatuk a 19. században kezdődött meg. Fő résztvevői Kanada, Norvégia és a Szovjetunió voltak. A kanadaiak 1901-ben ölték meg a legtöbb fókát, 62 ezret. A norvég és a szovjet vadászat egyaránt 1951-ben érte el csúcspontját, 131 ezer, illetve 83 ezer elejtett állattal. A második világháború előtt főleg a felnőtt fókákat ölték meg bőrükért és zsírjukért. Később a vadászok érdeklődése az értékes prémű kölykökre, a "kékhátúakra" terelődött át. De mivel az anyák bátran védelmezték kölykeiket, gyakran lelőtték őket is.

A hólyagos fókák vadászata napjainkban is folyik. Kanadában 1987 óta tilos a kölyök hólyagos fókák kereskedelmi célú vadászata, de a halászok "saját fogyasztásra" ezeket is lelőhetik. A felnőtt fókákat szervezetten vadásszák, évente mintegy 10 ezer állatot ölnek meg a Fronton. A norvégok és az oroszok Jan Mayen környékén vadásznak hólyagos fókákra. Norvégiában a fókavadászat nem gazdaságos, a fókavadászok veszélyeztetett állatfajnak számítanak, akiket az állami költségvetésből kell támogatni. Évente 10 ezer fóka elejtését engedélyezik, de a vadászok ennek a kvótának csak töredékét tudják kihasználni. Az oroszok 2500 példányt ölnek meg évente. A hólyagos fókát önfenntartási céllal vadásszák az eszkimók is, elsősorban Grönlandon; az ő vadászzsákmányuk évente 4000—6000 fóka.

Földünkön ez idő szerint mintegy 650 ezer hólyagos fóka él.

Vissza a tengeri emlősök kezdőoldalára