Espolarte - Tengeri emlősök - Tengeri emlősök az egyes országokban - Feröer-szigetek

Feröer-szigetek

Az Atlanti-óceán északi részén, Skócia és Izland között fekvő szigetcsoport Dánia autonóm területe.

A szigetek lakói, a régészeti leletek tanúsága szerint, mintegy 1200 éve foglalkoznak cetvadászattal. Az "önfenntartási célú" vadászat napjainkban is folytatódik. A cetvadászok fő zsákmánya a hosszúszárnyú gömbölyűfejű delfin (Globicephala melaena), amelyet a grindadráp nevű rendezvény keretében ejtenek el.

A grindadráp évszázadok óta változatlan módon zajlik le. Ha a delfinek egy nagyobb csapata megjelenik a part közelében, a békés juhtenyésztők, számítógépes szakemberek és iskolás gyerekek egycsapásra szenvedélyes cetvadászokká vedlenek vissza. Evezős csónakokba szállnak, és félkör alakban körülveszik a delfineket. A vadászat irányítójának utasítására láncra kötött kövekkel csapkodják a vízfelszínt. A delfinek megzavarodnak a zajtól, a csónakok alatt nem mernek átúszni, és a part felé menekülnek. A vadászok az e célra kijelölt 22 öböl felé terelik őket. Ha a delfinek mégis a nyílt tenger felé menekülnek, akkor nem szabad üldözni őket, s félbe kell szakítani a vadászatot. Korábban ilyen esetekben az egyik delfint lándzsával szíven szúrták, az állatok társuk pusztulása láttán pánikba estek, s könnyen elejthetőkké váltak. Ma már ez tilos.

Ha a vadászok számítása beválik, a delfinek megfeneklenek a sekély vízben, és mozgásképtelenné válnak. Amelyik delfin a parttól túlságosan távol feneklett meg, azt az orrnyílásába akasztott kampó segítségével vontatják partra. Ezután egy éles kést döfnek az állatok hátába, elvágva a gerincet és a főverőereket. Ettől a delfinek azonnal elveszítik öntudatukat, és néhány másodperc alatt el is pusztulnak.

Az 1. ábrán látható szigonyt a delfin bordái közé kell(ett) beszúrni; ez nem okozott halálos sérülést, de segítségével az állatot a csónakba lehetett emelni, s ott kivégezni. A lándzsával (2. ábra) szíven kellett szúrni a delfineket. Ezeket a szerszámokat ma már nem használják. A kampók a sekély vízben megfeneklett állatok partra húzására valók; a hegyes végűt (3. ábra) a delfin húsába kell beledöfni, míg a tompa végű célszerszámot (4. ábra) az orrnyílásba kell beakasztani. A mozgásképtelen állatok ledöfésére szolgál a delfinölő kés (5. ábra).



Gömbölyűfejű delfin feldarabolása. Fotó: Tandys

Egy-egy grindadráp alkalmával általában néhány tucat állatot ölnek meg, de ez a szám akár a 200-at is elérheti. A delfineket nem dolgozzák fel vágóhídon, hanem a helyszínen szétdarabolják őket, és a húst és a szalonnát több száz éves szabályok alapján elosztják egyrészt a grindadráp résztvevői, másrészt a település többi lakója között. Egy kisebb részt pénzért értékesítenek; a delfinhús feleannyiba kerül, mint a marha- vagy a birkahús.


Egy sikeres vadászat eredménye. Fotó: Erik Christensen. Szabad felhasználású (GFDL)

1584-től állnak rendelkezésre a cetvadászati statisztikák. Az évente elejtett gömbölyűfejű delfinek száma többnyire 1000 körül van, 2000-ben például 644 volt. Hasonló módszerekkel más fajú delfineket is elejtenek, főleg fehércsőrű és fehérsávos delfineket. E két fajból évente mintegy 1000 példányt zsákmányolnak. Az alábbi, Hvalba faluban készült képeken fehérsávos delfinek (Lagenorhynchus acutus) láthatók.

...most már senki se bánthat... ...most már semmi se fájhat...
...egyszer mindenki eljön... ...egyszer mindenki itt lesz...

Fotó: Erik Christensen. Szabad felhasználású (GFDL)

A feröeri cetvadászok időnként palackorrú és kardszárnyú delfineket is megölnek. Suduroy szigetén gyakran előfordul, hogy néhány kacsacsőrű cet magától a partra vetődik: ezeket a helybeliek népünnepély keretében lemészárolják. Ezek mellett, kisebb mennyiségben, a barna delfineket is vadásszák, többnyire puskával lövik le őket.

A környezetszennyezés miatt a delfinek húsa nagy mennyiségben tartalmaz higanyt és más nehézfémeket. Ezért a feröeri egészségügyi hatóságok arra kérik a lakosokat, hogy ne egyenek delfinhúst gyakrabban, mint hetente egyszer, a májat ne egyék meg, a gyermekek, valamint a terhes és szoptató anyák pedig teljesen tartózkodjanak a delfinhús fogyasztásától.

Az ipari jellegű bálnavadászatba Feröer 1903-ban kapcsolódott be. Az első világháború kezdetéig csaknem 5000 bálnát öltek meg. A két világháború alatt az ipari bálnavadászat szünetelt (a grindadrápok nem, 1941-ben például 4480 gömbölyűfejű delfint ejtettek el, ami a szigetek történetében a legnagyobb mennyiség). Egyre csökkenő intenzitással, de egészen 1984-ig folytatódott a vadászat. Ezalatt több, mint 10000 bálna esett a vadászok áldozatául. Többségük közönséges barázdás bálna és tőkebálna volt, de voltak köztük ámbrás cetek, kék bálnák, hosszúszárnyú bálnák, csukabálnák és északi simabálnák is. Napjainkban újra és újra felmerül az iparszerű bálnavadászat újraindításának kérdése; ezúttal a kacsacsőrű cet lenne a vadászat fő célpontja.