Espolarte - Tengeri emlősök - Tengeri emlősök az egyes országokban - Izland

Izland

Cetek

Izland partvidéke igen gazdag cetfélékben. A leggyakoribb fajok a csukabálna és a fehércsőrű delfin. A nagy cetek közül viszonylag gyakran látható a kék bálna, a hosszúszárnyú bálna, a közönséges barázdás bálna, a tőkebálna és az ámbrás cet, a kisebbek közül a kardszárnyú delfin, a gömbölyűfejű delfin és a közönséges barnadelfin.

Delfinek az ötkoronás érmén

Izland hosszú időn át a világ bálnavadászati nagyhatalmai közé tartozott. A 20. század második felében évente 400-500 bálnát ejtettek el. Ezek között mintegy 200 közönséges barázdás bálna és 50 tőkebálna volt. 1982-ig vadászták az ámbrás cetet, évente 100 példányt ölve meg. A csukabálna 1975-ben megindult vadászatának évente 200 állat esett áldozatul.

1986-ban az IWC moratóriumot rendelt el a kereskedelmi célú bálnavadászatra. Izland, kisebb méretekben, tudományos kutatásokra hivatkozva folytatta a vadászatot, majd 1989-ben ezt is megszüntette. 1992-ben, a tilalom elleni tiltakozásul, kilépett a szervezetből. 2002-ben ismét belépett az IWC-be, de bejelentette, hogy folytatni fogja a tudományos célú bálnavadászatot.

Az eredeti tervek szerint két év alatt összesen 500 bálnát kellett volna feláldozni a tudomány oltárán, mégpedig 200 csukabálnát, 200 közönséges barázdás bálnát és 100 tőkebálnát. Később úgy módosították a tervet, hogy 2003-ban csak 38 csukabálnát kell elpusztítani, a többi bálnára majd később kerül sor. A tervek szerint összesen 6 szakterületen kell kutatásokat végezni. Ezek közül a legfontosabb a bálnák táplálkozási ökológiája, az általuk felhasznált energia, a zsákmányállatok egyes fajaiból megevett mennyiség. A kutatási eredményekkel minden bizonnyal azt akarják bizonyítani, hogy a halállomány csökkenésének oka nem a túlzott halászat, hanem a bálnák túlszaporodása, így a bálnák ritkítására van szükség. További kutatási témák: az Izland, Norvégia, Jan Mayen, Feröer és Grönland térségében elejtett bálnák genetikai összehasonlítása; a fertőző betegségek gyakoriságának vizsgálata; a biológiai paraméterek időszakos változásának meghatározása (bármit is jelentsen ez); a környezetszennyezés hatása a bálnákra; végül, az állatok megölésével nem járó vizsgálati módszerek kifejlesztése.

A tudományos vizsgálatok nyomán felszabaduló húst természetesen értékesíteni kívánják. A bálnahúst azonban Izlandon ma már csak kevesen kedvelik. Évtizedekkel ezelőtt a bálnahús a szegények eledele volt, s a mai gazdag izlandiak nemigen vágynak erre a rágós és kevéssé ízletes húsra. Ezért a hús nagyobb részét Japánba fogják exportálni.

2003. augusztus 18-án el is ejtették az első bálnát, egy 520 cm hosszú fiatal hímet. Az idény végéig összesen 36 csukabálnát ejtettek el.

1974 és 1989 között Izland partjainál, elsősorban a délkeleti fjordokban, 55 élő kardszárnyú delfint fogtak be. Az állatokat a Reykjavík melletti Hafnarfjördhurban tartották fogva mindaddig, amíg nem sikerült eladni őket valamelyik delfináriumnak — ez több évet is jelenthetett. Egyikük, Keiko, 1998-ban visszakerült Izlandra, Heimaey szigetére, itt igyekeztek visszaszoktatni a szabad élethez. 2002-ben Keiko, saját akaratából, egy norvégiai fjordba költözött át; ott is pusztult el 2003 decemberében.

Úszólábúak

Izlandon a fókákat is vadásszák. A fókavadászat fénykorában, körülbelül 1985-ig, évente 5000—6000 állatot öltek meg. Azóta alábbhagyott a vadászat. 1999-ben (frissebb adatom nincs) 1364 fókát ejtettek el: 11 felnőtt borjúfókát és 593 kölyköt, 407 felnőtt kúposfókát és 255 kölyköt, valamint 98 egyéb fajú fókát.

Meglátogatásuk

Az izlandi bálnanéző turizmus központjává az északi Skjálfandi fjord partján épült Húsavík vált. Innen májustól szeptemberig a Norfur Sigling indít bálnanéző hajókat. A csukabálnák és a fehércsőrű delfinek szinte minden alkalommal a látogatók elé kerülnek, a többi faj megpillantásához nagyobb szerencse kell. Húsavíkban bálnamúzeum is működik. Nemcsak Húsavíkból indulnak bálnanéző utak, hanem például a Reykjavík elővárosának számító Njardvíkból is.

Húsavíkot választotta többnapos bálnanéző útjai bázisául a Whale and Dolphin Conservation Society is; ők a kommersz csukabálna helyett a kék bálnát és a kardszárnyú delfint tekintik a fő látványosságnak. Izlandi bálnanéző utakat szervez a Naturetrek (nekik Ólafsvík a bázisuk), a Discover the World és a Wild Oceans is.

A bálnanéző túrák szervezői — sok esetben maguk is egykori bálnavadászok — aggodalmaskodnak a bálnavadászat újbóli megindítása miatt. Nem attól félnek, hogy a vadászok az összes bálnát kiirtják, hanem, hogy a bálnák félni kezdenek az embertől, s elmenekülnek a bálnanéző hajók elől is. Az is igaz, hogy azoknak a bálnáknak van a legnagyobb esélyük arra, hogy a konzervgyárakban végezzék, akik a leginkább megbíznak az emberekben.

Saját izlandi úti élményeim
Vissza a tengeri emlősök kezdőoldalára