Espolarte - Utazás - Útleírások - Izland 2002

Utazás Izlandon (1. rész)

Tovább a 2. 3.4. részre
Izland 2004

Előzmények

Tandys, a kiváló fiatal gépészmérnök, 1992-ben egy nagy expedíciót szervezett Izlandra. Ezen az utazáson 15 ember vett részt, különböző szakterületek képviselői, volt közöttük botanikus, geológus, elismert természetfilmes operatőr. 5 hetet töltöttek a szigeten. Az utazás eszköze 2 UAZ terepjáró és a Norröna komphajó volt. Ezt az expedíciót számos cég és intézmény támogatta, amelyeket nem sorolok fel, mert nem is tudom, kik voltak. Sorolja fel Tandys, ha akarja. Az utazásról háromrészes természetfilm készült, amelyet a televízió be is mutatott.

2002-ben Tandys és néhány barátja úgy gondolták, hogy érdekes lenne újból végigjárni az izlandi expedíció helyszíneit, és néhány olyan helyszínt is, amely az akkori utazásból kimaradt. A természetfilm egy kópiáját elküldték a Feröer-szigetekre a Smyril (valódi név) hajóstársasághoz, ahol azt nagy örömmel fogadták, hiszen a film a Feröer-szigeteket is bemutatta. Mindjárt megírták, hogy az expedíció résztvevői (Tandys 8 emberrel számolt) 25%-os kedvezménnyel utazhatnak, a minibusz (Smyriles szóhasználat) pedig ingyen utazik. Kedvezményes konzervvásárlási lehetőséget ígért a GLOBUS Konzervipari Rt. is (valódi név). Kapcsolatunk a szponzorcégeknél Martin Dam Joenssen, illetőleg Loyál István volt (valódi nevek). Minden szponzorkeresőnek melegen ajánlom őket.

Megtörtént a minibusz kiválasztása is. Tandys az egyik hirdetési lapban talált egy 21 éves UAZ terepjárót, amit kétszáz-valahányezer forintért meg lehetett volna venni. A típusválasztás már csak a hagyománytiszteletből is szerencsésnek tűnt.

Ezután sötét felhők kezdtek gyülekezni az expedíció egén. Tandys barátai sorra elbizonytalanodtak és lemondták a részvételt. Tandys maga maradt az UAZ-zal.

Éppen a lábszáramra csavart vizes törölközővel ültem kedvenc monitorom előtt, amikor harmadkézből eljutott hozzám az információ, hogy Tandys terepjárós expedíciót szervez Izlandra. Mindjárt fel is hívtam Tandyst, aki örömmel állapította meg, hogy eszerint már ketten vagyunk az utazásra. Azután felhívtam Böncöst, aki évek óta egy izlandi tanulmányútról álmodozik, meg Kutyaházit és Alexandrát is. Egyikük sem mutatott különösebb lelkesedést az út iránt.

Tandys fegyelmezetten folytatta az út szervezését. Kihirdette, hogy május 29-én vetítés lesz az ő pilisvörösvári házában, ahol mindenki végérvényesen eldönti, jön-e Izlandra. 8-nál több ember nem jöhet, 4 fő alatt pedig nem indul a túra. A meghirdetett időpontra a komolynak látszó érdeklődők száma 9-re nőtt. Azután 29-én este 4-en ültünk Tandys videója előtt. Ketten kijelentették, hogy nagyon sajnálják, de nincs pénzük az izlandi expedícióhoz. Ketten maradtunk, Tandys meg én. (Tandys, mint fénykép szobám falán).

Aznap este az utazas.com egy újabb Izland-topic-kal bővült (UAZ-zal Izlandra), és felélénkült a hosszú idő óta pangó Ki járt Izlandon? topic forgalma is. Sorakoztak a komoly érdeklődők. Azután sorra rájöttek, hogy mégsincs kedvük (idejük, pénzük) az utazáshoz.

Május 31-én a 21 éves UAZ-t debreceni tulajdonosa felhozta Budapestre. Tandyssal és a tulajdonossal elmentünk egy szervízbe, ahol egy ismerős szerelő bemászott az autó alá. Az autó alján alig volt olyan alkatrész, amit ne kellett volna kicserélni. Azután próbaútra mentünk a környező utcákba. Az utazás kellemes volt mindaddig, amíg négykerék-meghajtásra nem váltottunk. Kiderült az is, hogy az UAZ teherautóként van levizsgáztatva, így csak 2 személyt szállíthat, tehát a 8 fős túrához új műszaki vizsga is szükséges. Teljesen váratlan fordulata a történetnek, hogy ezek után kifizettünk 50 ezer forint foglalót az eladónak, aki vidáman elberregett Debrecen felé.

Kétségbeesésemben felhívtam sógoromat, Lagresst, akinek volt egy alig négyezer kilométert futott, féltve őrzött Sacamata terepjárója. - Tobzoska legyek, ha kölcsönadja - vélekedett Tandys. Ezúton is szeretném felhívni a Fővárosi Állat- és Növénykert figyelmét a jeles fejlesztőmérnökre.

Következő héten szerdán Tandys 1992-es diáiból vetítést tartott a rómaifürdői Lamboser Klubban. Az előadásra eljött Marosán Péter, az avatott keramikusművész is, és megkérdezte, csatlakozhat-e az expedícióhoz. Autót is hozna, egy alig 15 éves, frissen felújított UAZ terepjárót, Misericordias motorral. Talán a fia is vele jöhetne, bár ő inkább Görögország iránt érdeklődik.

Marosán úron kívül abban az időben még két komoly érdeklődő volt a láthatáron, Jeremiás Bálint és barátnője. Mi pedig Tandysszal elhatároztuk, hogy mindannyiuk döntésétől függetlenül nekiindulunk az útnak.

Lagress végül mégis kölcsönadta a Sacamatát. Vettünk hozzá új terepgumikat, tetőcsomagtartót. Marosán úr visszalépett az úttól egy, a közeljövőben esedékes tragikus családi esemény miatt. Jeremiás Bálinték is visszaléptek, de jelentkezett egy új érdeklődő, Meronys, végzős matematikus, lelkes fotós, a Diktatúra című lap külső munkatársa. Televettük a csomagtartót konzervvel, és július 4-én nekiindultunk az utazásnak.

Az utazás

Július 4. Egész napos autózás Pilisvörösvér-Zsámbék-Hegyeshalom- Bécs-Passau-Nürnberg-Würzburg-Fulda útvonalon. Sacamata jól viselte a német autópályákat, egyetlen problémánk a riasztókészülékkel volt, szinte sosem tudtunk anélkül elindulni, hogy meg ne szólalt volna. Fulda közelében, hivatalos kempingben sátoroztunk.

Július 5. Reggel rá kellett jönnünk, hogy a vadonatúj tetőbox (beszerzési hely: Gombos Kft, Budapest XIII., Jász utca) egyik zárát nem lehet kinyitni. Elmentünk egy szervízbe, egy Guxhagen nevű faluba, ahol egy összeégett arcú és karú ember egész órás munka árán szétszedte a zárat. Herr jól fúr. Utunk során még két zár tönkrement, az utolsó napokban egy gumikötél segítségével tartottuk zárva a tetőboxot.

Következő állomásunk Hamburg volt, ahol a Hundert Nachttopf nevű szaküzletben Meronys vett egy új objektívet. Azután Flensburgnál kiléptünk Dániába. Késő este megérkeztünk a tengerpartra, Hanstholmba, ahonnan hajónknak indulnia kellett.

Táborhelyünk az Északi-tenger partján

Július 6. Jó sok előnyünk volt a hajóhoz képest, mert annak este 8 órakor kellett indulnia, mi meg már előző este 11-kor Hanstholmban voltunk. Azért csak eltelt az idő. Lefényképeztük a parton talált törött székeket, a kikötőben horgonyzó rozsdás hajókat, a hajóköteleket. Hanstholm nevezetességei a kikötőn kívül a második világháborús bunkerek.

A Norröna

Négy órakor megjelent a Smyril (Sólyom) hajóstársaság zászlóshajója, a Norröna (Északi). Miért nem fordítva? A Sacamata elsőként gördült be a hatalmas parkolóba. Azután jött egy csomó, félelmetes terepjáró, óriási gumikkal, nyolc-tíz benzineskannával, homoklétrával, úgyhogy komolyan kezdtünk félni az út viszontagságaitól. Elkezdtek kiállni az autók a Norrönából. Volt, amelyiket daruval emelték ki. Este hétkor elkezdték felengedni az autókat a hajóba. Tandys és Meronys akkor már a hajón voltak, nekem még több mint egy órát kellett várnom a kocsiban, amíg sorra kerültem. Senki sem ellenőrzi a csomagot, nyugodtan felvihettem volna bombát, géppisztolyt stb. Potyautasok figyelmébe: a jegyünk sem volt kifizetve még, mégis felengedtek.

Megérkezett a Norröna
Indul a hajó

Jó nagy hajó a Norröna, 8 szintes, két-háromszáz autó fér el benne, az utasok számát nem igazán tudom megbecsülni. Négyágyas kabint kaptunk a legalsó szinten, két szinttel az autók alatt. Kabinunk száma D-261 volt. A Norrönán van két étterem (egy elegáns és egy önkiszolgáló), egy bár, egy klubhelyiség, ahol filmeket is szoktak vetíteni, két vámmentes üzlet, ahol illatszereket, csokoládét, italokat és kitömött lundamadarat lehet kapni. Ki lehet menni a fedélzetre, és jó időben napozni is lehet.

A kabinban volt még egy társunk, egy feröeri fickó, tornász, búvár, a nevét nem tudjuk, de egymás között Eldgjá (Tűz-szakadék) néven emlegettük.

Július 7. Egész napos utazás. Elég sokat voltam fent a fedélzeten, és figyeltem a tengert, de a nap nagyobb részében csak sirályokat láttam. Estefelé elhaladtunk a Shetland-szigetek mellett. Itt lehetett látni szulákat, ez egy gólya nagyságú madár, fehér, sárga fejű, a szárnya vége fekete. Nézd csak, ott vannak a szulák, Andrea!

Szula

Este fél tizenegy körül (itt ilyenkor még világos van) négy vagy öt kardszárnyú delfint láttam. Együtt mozogtak, átbuktak a hajó alatt, háromszor vagy négyszer láttam őket, amikor a felszínre jöttek levegőért. Csak a hátuszonyuk és a hátuk közepe látszott. Ezen a linken többet tudhatsz meg a kardszárnyú delfinekről, mint szeretnéd.

Július 8. Hajnali négykor egy matróz durván bedörömbölt a kabinajtón, keljünk fel, megérkeztünk Feröerre. Egy óra múlva csakugyan meg is érkeztünk Tórshavnba, a szigetek fővárosába.

A Norröna feröeri hajó, és sokat tesz a feröeri idegenforgalom fellendítéséért. Menetrendje: Hanstholm, Dánia, szombat délután; Feröer, hétfő reggel; Bergen, Norvégia, valamikor kedden; Lerwick, Shetland, valamikor kedd-szerda éjszaka; Feröer, szerda délután; Seydhisfjördhur, Izland, csütörtök reggel; Feröer, péntek reggel; Hanstholm, szombat délután. Aki tehát Dánia felől jön, és a többség (németek, franciák, svájciak, hollandok) ilyen, annak két és fél napra ki kell szállnia Feröeren, ahová amúgy a kutya se menne. Tényleg alig láttunk kutyát.

Feröer


Tórshavn látképe

Kijöttünk a hajóból, és autóval elmentünk a hajóstársaság irodájába (100 m). Kora reggel volt, még nem volt ott akit kerestünk. Megnéztük a Skansin erődöt, ahol XVIII. századi és második világháborús álgyúk láthatók. Azután visszamentünk az irodába, ahol megköszöntük Martin Dam Joensennek segítségét. Rövid városnéző séta következett, megnéztük az óvárost fekete és vörös faházaival, a halászkikötőt, az új üzleti negyedet. Váltottunk pénzt. Ismételten elmentünk Martin Dam Joensenhez, kifizettük a hajójegyet, és adtunk neki ajándékba egy üveg tokaji bort.

Utca Tórshavn belvárosában

Még egy feladatunk volt Tórshavnban: el kellett vinnünk az egyetemre az Elkárhozott muzsikusok című feröeri regény magyar változatát. A fordító ajándéka feröeri kolléganőjének. Ellátogattunk az Északi Házba, amely egy dombon áll Tórshavn fölött, és modern művészeti kiállítások vannak benne. Azután nekiindultunk a feröeri tájnak.

A feröeri táj olyan, mint a Kárpátok gyephavasi régiója nyáron. Hó sehol sincs, minden zöld, fák nincsenek. Apró falvak vannak, elszórt ház kevés. Meredek hegyoldalak, sziklák. Össze-vissza elágazó fjordok. Jók az utak, mindenhová aszfaltozott út vezet, alagút is sok van. Ahol az út olyan keskeny, hogy két autó nem fér el egymás mellett, ott sok félrehúzódóhely van.

Feröeri tartózkodásunk alatt a két főszigetet, Streymoyt és Eysturoyt jártuk be. Ezt a két szigetet híd is összeköti, így kompra nem kellett szállnunk. Vannak más szigetek is, így például Vágar, ahol a repülőtér van - csak ott találtak akkora vízszintes helyet, ahol a repülőtér elfér. Aki repülővel érkezik, kétórás hajóúttal juthat el a fővárosba.

Első feröeri étkezésünk
A Sornfaelli csúcs

Felmentünk Feröer legmagasabbra vezető országútján (700 m). Innen kitűnően lehetett látni a 700-valahány méter magas, impozáns Sornfaelli csúcsot. Feröer legmagasabb csúcsa, a Slaettaratindur, 882 m magas, annyi, mint az Írottkő. Azután elmentünk Saksunba, egy érdekes, zárt öböl melletti falucskába. Itt egy szép sziklaszorost néztünk meg. Útközben láttunk csigaforgatókat: ez a fekete-fehér madár Feröer nemzeti madara.

Feröeri virág
A saksuni öböl
Csigaforgatók

Következő állomásunk Gjógv volt (keresztrejtvény-szerkesztők figyelmébe ajánlom). Ez Eysturoy szigetén van, így át kellett mennünk a Sundini hídján, amelyet úgy reklámoznak, mint az Atlanti-óceán egyetlen hídját. Hossza 100 m. Átmentünk egy jó hosszú alagúton is. Nincs benne ventillátor, olyan füst van, hogy nem lehet végiglátni rajta. Gjógvban érdekes vulkáni kőzeteket láttunk, vízszintesen fekvő bazaltoszlopokkal.

Gjógvból továbbmentünk Eidhibe, ahol a tengerben egy híres sziklaképződmény áll, az Óriás és a Boszorkány (Risin og Kellingin). A mese szerint az izlandi óriás és felesége, a boszorkány kötelet kötöttek Eidhi sziklaszirtjére, s annál fogva próbálták odahúzni Feröert Izlandhoz. De nem figyeltek az órára, felkelt a nap, s ők kővé változtak. Eidhiben, a kempingben sátoroztunk.


A boszorkány (középen) és az óriás (jobbról). Fotó Tandys

Július 9. Ezen a napon főleg a Sundini fjord partjait jártuk be, ez a fjord választja el egymástól a két főszigetet. Itt van Feröer legmagasabb vízesése. Láttunk lovakat, haltenyésztő telepeket, döglött birkát.

Voltunk Eysturoy keleti partjánál, a híres imbolygó sziklánál. Ez egy nyolc-tíz méter átmérőjű sziklatömb, amely nem szálbanálló, s a hullámverés hatására imbolyog. De ezt az imbolygást szabad szemmel nem lehet észrevenni. Ezért kifeszítettek egy kötelet a szikla és a part közé, arról egy patkó lóg, s a patkó imbolygása már szabad szemmel is jól látható.

Voltunk Rúnavíkban is, de ott semmi érdekest sem láttunk. Elduvík mellett, egy fjord partján vadkempingeztünk.

Kilátás táborhelyünktől

Július 10. Erre a napra hagytuk Feröer legérdekesebb látnivalóit, Vestmanna madárszikláit és Kirkjubour műemlékeit.

Vestmannából hajóval mentünk ki a madársziklákhoz. Csak ketten mentünk Tandysszal, Meronys a faluban maradt fényképezni. Több száz méter magas sziklák szöknek fel közvetlenül a tengerből. Vannak olyan kis öblöcskék, amelyeket három oldalról ilyen óriási sziklafal zár körbe. Vannak kis barlangok is, amelyekbe be lehet menni a pici hajóval. És rengeteg madár fészkel a sziklákon, sirályok, lundák, alkák.

A feröeriek egyébként lelkes állatbarátok és sziklamászók, imádják a tengeri madarakat, és lehetetlen helyekre felmásznak vagy beereszkednek, hogy a tojásokhoz és a fiatal madarakhoz hozzájuthassanak. Kedvencük, a lunda, a Norröna luxuséttermének étlapján is szerepelt. A feröeriek másik kedvencz állata a gömbölyűfejű delfin. Amikor a barátságos delfinek megjelennek a part közelében, a környékbeliek félredobják birkanyíró ollóikat és számítógép-klaviatúráikat, és kis csónakokon a delfinek üdvözlésére sietnek. Gyengéden a part felé terelik őket. Amikor a sekély vízben megfeneklenek, az orrnyílásukba akasztott kampókkal partra vontatják, s ott késekkel humánusan elkegyetlenkedik őket. Évente 1000-1500 delfint humánuskodnak el. A delfinek az 1852-es első parlamenti választás menetébe is beavatkoztak, mert megjelentek a választóhelyiség közelében, s a szavazást csak akkor lehetett folytatni, miután annak rendje és módja szerint kicsontozták a rosszcsont jószágokat.

Tandys és társai 1992-es útjuk során maguk is tanúi voltak a feröeriek állatbarátságának, mert a kirkjubouri mólón éppen egy darabolás alatt álló delfin feküdt. Ettek is a húsából. Mostani kirkjubouri látogatásunkkor nem láttunk ilyet.

Részletesebb leírás a feröeri delfinvadászatokról


Fotó: Arnys, Tandys

Kirkjubour nevét nem igazán tudjuk kiejteni, ezért egymás között a könnyen megjegyezhető Csirkebőr névalakot használtuk. Csirkebőr Feröer első számú műemlék települése, évszázadokon keresztül ez volt a szigetek egyházi központja. Katedrálisa 1100 körül épült. Impozáns épülete mellett az esztergomi székesegyház is elhalványulna és a Dunába süllyedne szégyenében, persze csak ha végre megvalósul nemzetünk régi álma és megépül a nagymarosi vízlépcső. Tandys egyszemélyes furulyakoncertet adott a katedrálisban. A nagyravágyó feröeriek 1200 körül egy még nagyobb katedrálist kezdtek el építeni Csirkebőrben, ezt azonban mindmáig elfelejtették befejezni. Van ezenkívül egy kétemeletes faház, amely 16 generáció óta áll ugyanannak a családnak a tulajdonában, meg még vagy három kisebb faház.

Csirkebőrből visszamentünk Tórshavnba. Már bent állt a Norröna, felszálltunk, s elhajóztunk Izland felé.

Vagy két óra hosszat még a feröeri fjordokban haladt a hajó, szép volt a táj. Érintettük Klaksvikot, ahol azóta az Újpest csapata oly fényesen szerepelt. Itt nem kötött ki a hajó, de valakik csónakkal odajöttek, s csónakkal együtt felemelték őket a fedélzetre. Nem tudom, kik voltak.

Megpillantjuk Izland partjait

Július 11. Korán reggel már látszottak az izlandi partok. Megérkezés előtt még egy nagy bálnát láttunk, nem tudom, milyen fajtájú volt. Ötször-hatszor jött a felszínre levegőért, láttuk a párafelhőt, amit kifújt, azután lebukott. Bukás előtt felcsapta a farkát. Ezt a jószágot sokan láttuk, a shetlandi delfineket csak ketten. Tovább a 2.- 3.-4. részre