Espolarte - Utazás - Útleírások - Patagónia - 2. rész

Patagóniai utazás

2. rész

Vissza az 1. részre
Tovább a 3. 4. 5. 6. részre

"Békés álomba merülve szeretnék meghalni, mint a nagyapám. Nem a félelemtől ordítozva, mint az utasai."

Fókák és pingvinek földjén

Hosszú és unalmas út után késő délután Viedmába értünk. Viedma már az Atlanti-óceán partján fekszik. Egy időben a kormányzat azt tervezte, hogy Buenos Airesből ide helyezi át Argentína fővárosát, de ez szerencsére lekerült a napirendről. Viedmában megnéztük az internetes postánkat, majd elindultunk a tengerparti úton Punta Bermeja (Vörös-fok) fókatelepei felé. Mire Punta Bermejához értünk, besötétedett. A fókatelep bejárata mellett sátoroztunk.

Január 23. Reggel éktelen vijjogásra ébredtünk. Mivel tengerparton voltunk, ezt a hangot "sirályoknak" tulajdonítottam, ezért igencsak meglepődtem, amikor láttam, hogy rengeteg nagy zöld papagáj kering a sátor körül.

Rá kellett jönnünk, hogy fókafényképezésre nem Punta Bermeja a legalkalmasabb hely. Függőleges partfal van, legalább ötven méter magas. A fókák természetesen a fal tövében heverésznek, a kilátóterasz pedig fent, a fal tetején van, tehát nem igazán lehet megközelíteni az állatokat. Van valami belépődíj is, de mi nem fizettünk semmit. A falban fészkelnek a zöld papagájok.

Hím oroszlánfóka a Bermeja-foknál

A part mentén haladó földúton, vagy inkább homokúton mentünk tovább nyugat felé. Egyszer azután elakadt az autó a mély homokban, és nem tudtuk kitolni. Elmentem segítséget kérni. Egy kilométerre találkoztam két családdal, a férfiak horgásztak, az asszonyok és a gyerekek napoztak, persze autóval voltak. Elmondtam, milyen problémánk van, erre rögtön összerakták a horgászfelszerelést, és elindultak a kocsik felé. Akkor a part közelében megjelent egy csapat delfin. A gyerekek is és én is visszarohantunk a tengerpartra. Azután a két kocsival visszamentünk az elakadt autóhoz, amit tíz ember izomerejével már sikerült kitolni a homokból.

Később kiértünk a 3-as főútra, amely több mint 3000 kilométer hosszú, és Buenos Airesből az Atlanti-óceán partjai mentén egészen a tűzföldi Ushuaiáig vezet. San Antonio Oestében tankoltunk és vásároltunk. Meronys itt is és ezután mindenütt füstölt halat akart venni, de ez a törekvése csak Chiloé szigetén teljesült.

Punta de Lobos közelében sátoroztunk. A név alapján fókák jelenlétére számítottunk, de sajnos nem találkoztunk velük. Láttunk viszont két bűzösborzot, gyalogosan is egy méterre meg tudtuk őket közelíteni, nem szaladtak el.

Január 24. Reggel elmentünk a Valdés-félszigetre. Ez a jellegzetes alakú félsziget körülbelül Heves megye nagyságú, egy falu és néhány tanya van a területén. Fő látványosságai a tengeri állatok, a parton nagy tömegben tartózkodó oroszlánfókák, elefántfókák és pingvinek, valamint a partmenti vizeket látogató bálnák és kardszárnyú delfinek. A cetfélékkel sajnos nem sikerült találkoznunk, mert csak bizonyos időszakokban látogatják a térséget. A parkba a belépődíj 25 peso fejenként, de ezért több napig is maradni lehet.

Először ahhoz a kilátóponthoz mentünk el, ahonnan a madárszigetre, az Isla de los Pájarosra lehet rálátni, de innen nem sok mindent láttunk. Azután bementünk a félsziget egyetlen falujába, Puerto Pirámidesbe, hogy a bálna- és delfinnéző túralehetőségekről tájékozódjunk. Itt azt ajánlották, hogy Playa Uniónból érdemes kimenni delfineket nézni; úgy is tettünk.

Punta Pirámide látképe

A Valdés-félszigeten az oroszlánfókák telepei kerítésekkel vannak elválasztva a látogatók számára nyitott helyektől. Először a Punta Pirámides nevű fókatelepet néztük meg. Itt sok az ember, mert közel van a falu és a park bejárata is, de a fókák jóval többen vannak. Az oroszlánfókáknak ilyenkor van a szaporodási időszakuk. A hím fókák idejük nagyobb részét azzal töltik, hogy megpróbálják elijeszteni a többi hímet a közelből; úgy tűnik, komolyabb verekedésre nem szívesen vállalkoznak. Néhány kevésbé féltékeny állat a gyönyörű kékeszöld vízben úszkál. Láttunk egy hárommenetes fókaszexet is.

Ez a partszakasz rendkívül sziklás, ezért a fókáknak komoly sziklamászó képességre van szükségük, ha ki akarnak jönni a partra. A fókatelepet madarak is látogatják, elsősorban sirályok, akik a dögevés iránt is érdeklődnek, és reménykedve nézik a heverésző fókákat, hátha valamelyik megdöglött. Mivel azonban ez ritkán fordul elő, megelégszenek a fókák ürülékével is. Cséreket is láttunk.






Csér

Autóval bemerészkedtünk a félsziget belsejébe is, ahol kiszáradt tavak helyén kialakult sómezők is vannak. Az egyik ilyen sómező 50 méterrel mélyebben fekszik a tenger szintjénél, ez Dél-Amerika legalacsonyabb pontja. Láttunk nandukat. Láttunk marákat is, ez a rágcsáló állat a nyúlhoz hasonlít. Böncöséknek 2001-es patagóniai útjukon sikerült a kelleténél közelebbről is megismerkedni ezzel az állattal, amikor is elgázoltak egy példányt. Természetesen guanakókkal is találkoztunk.

Punta Delgada a félsziget délkeleti sarkában van. Itt elefántfókákkal lehet találkozni (az utazás során látott összes többi fókatelepet oroszlánfókák lakják). Le lehet menni a partra a fókákhoz, odalent van egy őr, aki suttogva mondja el a tudnivalókat az állatokról. Csendben kell lenni, és le kell ülni vagy guggolni, nehogy a fókák megijedjenek. Az elefántfókáknak nem ilyenkor van a szaporodási időszakuk, hanem tavasszal (szeptember-október táján). Ilyenkor vedlési időszak van. A fókák három turnusban jönnek vedleni a Valdés-félszigetre, ilyenkor a még nem ivarérett állatok tartózkodnak itt, hímek, nőstények vegyesen. A fiatal hímeknek még nincs ormányuk.

Egy csapat fóka alig tíz méterre heverészett tőlünk. Időnként ordítottak egyet. Minden lélegzetvételnél kifröcskölt az orrukból egy csomó takony. Egy idő után egyikük megindult a part felé, de tíz méter után le kellett feküdnie pihenni. Példáját többen is követték. Nekünk is hátrább kellett húzódnunk, hogy ne zavarjuk a fókákat.


Punta Norte közelében vadkempingeztünk. A Valdés-félszigeten nem szabad vadkempingezni, de nem szólt ránk senki.

Január 25. Reggel kimentünk Punta Nortéhoz, itt is oroszlánfókák vannak. Láttunk egy ellést.

Bementünk még egy helyre a félsziget északnyugati részén, mert az úton ki volt írva, hogy ott pingvineket lehet látni. De kiderült, hogy komoly pénzt kellene fizetni a látogatásért, így erről lemondtunk.

Másodszor is ki akartunk menni a Punta Pirámides-i fókatelephez, de éppen triatlonverseny volt arra, és le volt zárva az odavezető út. Bementünk Puerto Pirámidesbe, és ettünk egy pizzát. Amikor végetért a verseny, kimentünk a fókákhoz. Ismét láttuk egy fókapár szenvedélyes együttlétét. Egy másik pár nem tudta kiélni vágyait, mert amikor a hím felhágott a nőstényre, a vetélytárs hím beleharapott a hátsó felébe, félbeszakítva ezzel az akciót. Családon belüli erőszakot is láttunk, amikor a hím a nyakánál fogva emelgette élete párját. Láttunk egy albinó fókakölyköt is; az oroszlánfókák kölykei normális esetben feketék.

Ezután elmentünk a félsziget keleti partjára, Punta Cantorhoz, ahol pingvinekkel találkoztunk. A pingvineket is kerítés védi a látogatóktól, de ők kijönnek a kerítésen kívülre. Nagyon szelídek, nem félnek az embertől. Pingvinszexet is láttunk.


A Punta Cantor közelében találkoztunk néhány ásóbagollyal. Ugyanott aludtunk, mint előző este.

Január 26. "Pedro és Paulo azon veszekedtek, hogy ünnep-e január 26-a? Nem tudtak megegyezni, és Pedro lelőtte Paulót." (Lénard Sándor)

Reggel még egyszer elmentünk a Punta Delgadához, de most nem tudtunk kimenni az elefánkfókákhoz, mert nem volt ott az őr. Puerto Pirámidesben tankoltunk. Ezután elhagytuk a park területét.

Puerto Madryn volt a következő állomásunk, ez egy modern tengerparti nagyváros. Itt interneteztünk. Egy biliárdszalonban megebédeltünk, bécsi szeletet (milanesa) ettünk, nagyon ízletes volt. Megkérdeztem a kiszolgálót, hogy ez marha- vagy disznóhús-e. Úgy nézett rám, ahogy egy elegáns olasz étteremben néznének, ha megkérdezném, hogy az étel macskahúsból készült-e. Kisétáltunk a tengerpartra is, de itt fókák helyett emberek fürödtek.

Puerto Madryn nehezen eresztett el bennünket, ugyanis nincsenek kitáblázva az útirányok. Akármelyik úton indultunk el, az vagy zsákutcának bizonyult, vagy a városszéli nyomornegyedekhez vezetett. Végül csak megtaláltuk a Punta Loma felé vezető főutat. Punta Lománál fókákat lehet nézni, fejenként 10 peso a belépődíj. Az állatokat itt kevésbé lehet megközelíteni, mint a Valdéson. Láttuk, ahogy három kisfóka egy túlhajló szikla peremén játszott; egyikük végül le is esett a szikláról.

Kormoránok a fókatelep fölött

Punta Loma mellett szép tengerparti naplementés képeket csináltunk. Este Puerto Madrynban váltottunk pénzt. Nagy nehezen kitaláltunk a 3-as útra, azon elmentünk Trelewig, majd egy aszfaltozott mellékúton a tengerpartig. Playa Unión mellett, a partvédőmű tetején sátoroztunk.

Január 27. Reggel Playa Unión kikötőjébe mentünk, és bejelentkeztünk a fél tízkor induló delfinnéző kirándulásra. A másfél órás hajóút fejenként 45 pesóba kerül. Amíg az indulásra vártunk, Meronys ismét sikertelenül próbált füstölt halat szerezni.

A túra során egy csapat Commerson-delfinnel találkoztunk. Ezek a delfinek kizárólag Patagónia partjai mentén élnek. Ember nagyságú, kövér, fekete-fehér mintás állatok. Kettesével úszkáltak a hajó körül és alatta is, nem féltek tőlünk. Egy kíváncsi fóka is odajött a hajóhoz. Beáta, nem látod, hogy ez egy delfinnéző hajó? Neked a másik hajóhoz kellett volna odamenned! Egy jól fejlett hím fóka a kikötőben lustálkodott.



Rawsonban, Chubut tartomány fővárosában, vettünk élelmiszert. Meronys előhívatta a Punta Loma-i fókatelepen elexponált próbatekercset, és meggyőződött arról, hogy fényképezőgépei megfelelően működnek. Innen egy földúton mentünk tovább Punta Tombóig.

Punta Tombo Patagónia legismertebb pingvintelepe, több tízezer Magellán-pingvin él itt. A belépődíj fejenként 15 peso. A terület részben kopár, részben bokros, a pingvinek a bokrok alatt és a földbe vájt üregekben fészkelnek. A telep körül van kerítve, a látogatók korláttal elzárt utakon mozoghatnak; a pingvinek persze nem tartják tiszteletben ezeket a mesterséges határokat. Meronys sem tartotta tiszteletben, ezért azután vitatkozni kellett az őrrel.



Nanduk a Punta Tombónál

Sötétedéskor mentünk tovább. Hogy a következő pingvintelepet hajnali fényben fotózhassuk, éjjel fél kettőig mentünk. Camarones ("rákok") mellett táboroztunk.

Január 28. Hajnalban bementünk a Dos Bahias-fokhoz. Itt is 15 peso a belépődíj, és itt is rengeteg Magellán-pingvin él. Vannak fókák is, de ők nem a parton tanyáznak, hanem egy néhány száz méterre levő szigetecskén, tehát nem sok látszik belőlük.

Rá kellett jönnünk, hogy a tankolást az utóbbi időben elhanyagoltuk, utoljára Puerto Pirámidesben vettünk benzint, és kétséges, hogy egyáltalán Camaronesbe vissza tudunk-e érni. Kértünk néhány liter benzint a parkfelügyelőktől, de nem adtak. Viszont jó közeli képeket tudtunk csinálni a szelíd guanakókról. Végül mégis el tudtunk menni a rákba, ahol a szokásos 95-ös benzin helyett csak 86-os oktánszámút kaptunk, de a motor ezt is jól viselte.

Vissza az 1. részre
Tovább a 3. 4. 5. 6. részre