Espolarte - Utazások - Portugália - Trás-os-Montes

Trás-os-Montes

Portugália északkeleti, a fővárostól legtávolabb fekvő tájegysége Trás-os-Montes. Nevének jelentése "a hegyek mögött", mert ezt a vidéket a Gerês-, a Cabreira-, az Alvão- és a Marão-hegységek választják el a tengerparti tájaktól. Trás-os-Montes a spanyolországi Ó-Kasztília fennsíkjának nyugati folytatása. Sivár, ritkán lakott, szegény vidék.

Táj a Gerês-hegységben

Az Alvão-hegység egyik nevezetes csúcsa a 941 méteres Monte Farinha ("Liszt-hegy"). Bizonyos szögekből a Monte Farinha szabályos vulkáni kúpnak tűnik, máshonnan azonban látható, hogy nem ez a helyzet. Tetején kápolna áll, ahová a szívósabb zarándokok gyalogosan kapaszkodnak fel a közeli Mondim de Bastóból.

Trás-os-Montes két megyét foglal magába: Vila Real és Bragança megyéket.

Az ókori eredetű Bragança Trás-os-Montes legnagyobb városa. I. János király törvénytelen fiának, Alfonznak 1442-ben a Bragança hercege címet adományozta. 1640-ben Bragança nyolcadik hercege a spanyolok elleni felkelés élére állt, és a függetlenség elnyerése után IV. János néven portugál királlyá koronáztatta magát. Ezután egészen a köztársaság 1910-es kikiáltásáig a Bragança család adta Portugália királyait. Bár a trónt elveszítették, a Bragançák ma is nagy népszerűségnek örvendenek. A legifjabb Bragança herceg, Dénes keresztelőjét ott tartózkodásom alatt nagy pompával a portói katedrálisban tartották meg.

A spanyol határ mellett épült Bragança városának nem sok jutott a királyi pompából. A Bragançák ritkán látogattak ide, idejük nagyobb részét Lisszabonban és az alentejói Vila Viçosában töltötték.

Bragança dombra épült történelmi városközpontja, benne a 12. századi várral, távolból impozáns látványt nyújt. Itt áll Portugália legrégebbi, épségben fennmaradt, nem egyházi célú épülete, a 12. századi városháza is. A belvárosi lakóházak nyomorúságos állapotban vannak.


Az egykori városháza
Belvárosi utca

A Bragançától északra húzódó Montesinho-hegység egyik kis faluja Rio de Onor, amelyen keresztülhúzódik a spanyol—portugál határ (a spanyolországi rész neve Rihonor de Castilla). A helybeliek egy furcsa nyelvjárást beszélnek, amely a két nyelv keveréke. A szomszédos spanyolországi Sanabria-völgy lakói is saját nyelvjárással büszkélkedhetnek, Zamorában egy spanyol—sanabrés szótárat is láttam.

A két öreg fánál húzódik a határ

Európa legnyugatibb országának legkeletibb és egyben legkisebb városa az 1500 lakosú Miranda do Douro. Városi rangját 1545-ben kapta, ekkoriban épült a szerény katedrális is. Itt is külön nyelvjárást beszélnek, a mirandêst, és ügyelnek arra, hogy minden felirat mirandês nyelvű legyen; de mivel a mirandês nagyon hasonlít a standard portugálhoz, a nyelvjárásokban járatlan utazó inkább azt hiszi, hogy a mirandaiak nem tudnak helyesen írni.

Miranda do Douro katedrálisa
A Douro folyó, baloldalt Miranda

A 13. században élt Dinis (Dénes) király egyszer megpihent egy trás-os-montes-i kőrisfa alatt, s a kardját felakasztotta a fa ágára. A település, amelynek közelében az eset történt, ennek emlékére a Freixo de Espada à Cinta (Az Övre Való Kard Kőrisfája) nevet kapta. Freixo de Espada à Cinta a portugáliai járási székhelyek névhosszúsági versenyében a második helyen áll Figueira de Castelo Rodrigo mögött. A selyemhernyó-tenyésztéséről is híres település nevezetessége a hétszög alaprajzú vártorony.